Rólam
Szia, Emi vagyok!
Budapesten élek, de igazán a történetek között érzem otthon magam.Foglalkoztam újságírással, kreatív írással, tartalomgyártással és írtam már saját történeteket, verseket is. Voltam blogger, kézműves, mentor, és megtapasztaltam azt is, milyen gondoskodni másokról, teljes jelenléttel. És voltam túlélő, majd újrakezdő...
Ez a blog az a hely, ahol mindez összefonódik bennem: a figyelem, az érzékenység, a könyvek iránti szeretet.
Nem tudom, hogyan és mikor kezdődött. Talán egy forró nyári délután egy spirál füzet szélén, ahol az első mondatot le mertem írni, vagy egy könyvben, ahol úgy éreztem, mintha valaki kimondta volna helyettem azt, amit még csak érezni tudtam. Ami biztos, ez a blog 2008 október 28-án született és azóta tartom számon olvasmányaimat.
Volt, hogy faltam a regényeket, volt, hogy inkább kerültem őket, és volt olyan is, hogy egyetlen mondatért olvastam el háromszáz oldalt. És azt hiszem, még mindig inkább ezekért az egy mondatokért olvasok.
De talán mégis korábban kezdődött. A nagypapám - én csak Papónak hívtam - mindig egy könyvvel a kezében volt látható. És Anyu is. Nálunk ez természetes volt, hogy a könyv ott van az ágy mellett, a karosszék karfáján, a konyhaasztalon. Nem mondták sosem, hogy „olvasni kell”, ők csak olvastak és hagyták, hogy magam jussek el ahhoz a ponthoz, hogy kezembe vegxek egy könycet. A könyvszeretet valahogy öröklődött generációkon keresztül.
Régebben volt egy másik blogom, Könyvvadászok néven futott, ott párommal közösen kerestük a könyvek világában az eltévedt ösvényeket. Azóta sok minden megváltozott, a munka előtérbe került és a közös blogolásra már nem maradt idő és energia. Most már a Lángmadár vagyok, és ez a hely sokkal inkább rólam szól, bár párom csendes társként még mindig közreműködik, ha másként nem, ő a felelős a dizájnért és a kódokért.
Nem szoktam minden könyvről írni, amit elolvasok, csak arról, ami megszólított bennem valamit és hatással volt rám. Amire sokat gondolok még azután is, hogy elolvastam, amit ajánlanék is, ha másért nem, egy estére, egy mondatért vagy egy felismerésért. Ha viszont arra is kíváncsi vagy, ami nem tetszett, arra ott van a [moly.hu] oldalam, ott őszintén elmondom, ha valami nagyon félrement.
A klasszikusok valahogy mindig visszatalálnak hozzám, és én is hozzájuk; szeretem azokat a könyveket, amik értéket jelentenek és korszakokat élnek túl. A disztópiák iránt régi rajongás is él bennem, szeretem, ha egy világ darabokra hullik, mégis megtaláljuk benne azt, ami miatt érdemes ujjá építeni a világot. A fantasy és sci-fi örök menedék: szabad terek, más törvények, titkok és távlatok. És persze vannak azok a gondolatébresztő könyvek, amik érzéseket és kérdéseket hagynak bennem, az olvasóban.
Nem vagyok kritikus, és nem szeretném azt játszani, hogy mindenhez értek. Csak szeretek olvasni, és figyelem, mit mondanak. Ha valami megfogalmazódik bennem, leírom. Ha valami megérint, azt is. Ez a blog az önkifejezésem eszköze, olvasmányaim krónikája.
Ha olvasol, köszönöm, hogy itt vagy. Ülj le. Nézz körül. Talán épp ugyanazt keressük.
