2020. március 06.
Többször utaltam már rá, hogy egy bármilyen történet szereplői akkor válnak hitelessé, ha nem tökéletesek. Maguk a tökéletlenségek tesznek minket emberré, ennél fogva mi sem természetesebb, minthogy szereplőnknek olyan gondolkodásmódod adjunk, ami kissé eltérő a hétköznapitól. Az ilyen torzult gondolkodásmódokkal könnyen alkothatunk rejtélyes és feltűnő, esetleg kicsit szerencsétlen karaktereket, észjárásuk nem egy konfliktus kiváltója is lehet a történetedben.
Íme 15 a legszélsőségesebb gondolkodásmódok közül:
Szűrés: A karakter csak a negatív részletekre koncentrál és felnagyítja azokat, miközben kiszűri a szituáció minden pozitív aspektusát.
Polarizált gondolkodásmód: Minden fekete vagy fehér, jó vagy rossz. Valaki vagy tökéletes vagy egy csődtömeg. Az ő szemében nincs középút.
Túlzott általánosítás: A karakter messzemenő következtetéseket von le egy-egy nüanszból vagy egyetlen eseményből. Ha egyszer valami rossz történik, szerinte az újra és újra ismétlődni fog.
Gondolatolvasás: Tudja, hogy ki mit érez és miért cselekszik úgy, ahogyan, mindezt anélkül, hogy az illetővel akár egy szót is váltott volna. Megérzi, ki mit érez iránta.
Katasztrofizálás: A karakter mindenhol problémákra számít. Tudomására jut egy akadály megléte, és máris jönnek a "Mi van, ha" kérdések. Mi van, ha bekövetkezik a katasztrófa? Mi van, ha épp veled?
Személyeskedés: Amikor azt hiszi, hogy minden ember az összes cselekedetével valamiképpen őrá reagál. Viszonyítgatja magát a többiekhez, megpróbálja besorolni, ki okosabb, jobb, stb.
Túlzott kontroll: Amikor a szereplő túlzottan merev, a sors áldozataként és bajbajutottként kezeli saját magát. A saját életében történt sorscsapások miatt felelősnek érzi magát mások jólétéért.
Az egységesség tévhite: A karakter bosszúsnak érzi magát, mert ő pontosan tudja, mit kellene tenni, de senki sem ért vele egyet.
Hibáztatás: Amikor másokat tesz felőelőssé a saját fájdalmáért, vagy magára veszi minden probléma kiváltójának szerepét.
Ítélkezés: A karakternek van egy sereg olyan szabálya, ami szerint mindenkinek élnie kellene a környezetében. Ha ezeket valaki áthágja, arra megharagszik, és bünteti magát, ha ő nem tartja magát hozzájuk.
Hamis önazonosítás: Amikor a karakter tévesen azonosítja magát az érzéseivel. Amikor bután érzi magát vagy unatkozik, akkor valójában ő maga a buta és unalmas.
A változás téveszméje: A karakter azt hiszi, hogy az emberek az ő kérésére vagy befolyására megváltozhatnak. Azért próbál rájuk hatni, mert azt hiszi, mások befolyásolják az ő boldogulását.
Címkézés: Amikor egy-két tulajdonság alapján megbélyegez másokat, általában negatívan.
Önigazolás: Amikor a karakter folyamatosan bizonygatja a saját véleménye és cselekedetei igazát. Elképzelhetetlen, hogy ő rossz legyen, és ezt nap nap után hangoztatja is.
A megdicsőülés tévhite: A karakter arra számít, hogy ha feláldozza vagy elhanyagolja magát, megdicsőül, mintha ezzel jó pontokat szerezhetne valakinél. Csalódottnak érzi magát, amikor kiderül, hogy ez mégsem így van.
Loading related posts...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése