Amikor kezembe vettem az Asztromágia című könyvet Lindsay Squire-től, nem számítottam ilyen utazásra a lapok között. A könyv nemcsak egyszerű bevezető az asztrológia világába, sokkal inkább egy önismereti térkép. Ebben a bejegyzésben folytatom tapasztalataim leírását, amit olvasónaplóm első posztjában elkezdtem. Most a következő négy részt szeretném kiemelni, amit már a saját születési képletemen keresztül is értelmeztem: az égitesteket, az asztrológiai házakat, az aspektusokat és a retrográd bolygókat. 

A Hold mindig az érzelmekről, a belső biztonságérzetről mesél. Nálam a Bak jegyében áll, és ez sok mindent megmagyaráz: nem az a típus vagyok, aki könnyen kimutatja, mit érez. Gyerekkoromban úgy tanultam: „légy erős, ne mutasd ki”. Ez a belső szabályrendszer aztán felnőttként is megmaradt. 

Valójában túlérzékeny vagyok, de megtanultam, hogy nem beszélek az érzéseimről, ez egy önvédelem, hogy ne legyek sebezhető és kiszolgáltatott. Nehéz ebben a kettősségben létezni, de talán éppen ezért van a Holdam a Bakban, hogy ne hagyja, hogy túlcsorduljak. És ez néha fárasztó: mintha mindig figyelnem kellene, mit mutatok és mit nem. De közben tudom, hogy ez is én vagyok; az, aki a saját biztonságát maga teremti meg, nem másoktól várja. A Hold megmutatja nekünk, mire vágyunk, és azt is, amire szükségünk van. 

A következő állomás az asztrológiai házak világa volt, és számomra a 9. ház különösen izgalmas lett. Ez az a terület, ahol a hit, az igazságkeresés, a tanítás, az utazás témái jelennek meg. Különleges kapcsolatom van a 9-es számmal, ezért erre a házra esett a választásom ehhez a bejegyzéshez. 

A 9. házamban a Neptunusz áll, a köd, az intuíció és a transzcendencia bolygója. És valóban: nem jártam be a világot, de bejártam a saját világomat. Hiszen írással foglalkozom, ami által világokat teremtek és járok be - ez pedig folyamatos utazás. Vagy említhetném a belső utazásokat is, az útkeresést és a tanulást, mert ez is ide tartozik. 

A Neptunusz tanítása nem egzakt. Ő maga a láthatatlan világokat jelképezi, nevezik a spiritualitás bolygójának is, így a tanítása is erősen rezonál a 9. házzal, ami a magasabb szintű tanulmányokat hordozza. Ez itt egy szép találkozás, főleg Vízöntőként, ahogy folyton a mélyebb ismereteket kutatom. Arra azonban vigyáznom kell, hogy ne rugaszkodjak el túlságosan a valóságtól. 

A retrográd bolygók mindig kicsit félreértettek. Sokan félnek tőlük, mintha valami hiba lenne a képletben. Pedig nem hátráltatnak, csak más utat járnak - méghozzá befelé. 

A képletemben a Szaturnusz és a Plútó retrográd. A Szaturnusz megtanított arra, hogy a belső rendet nekem kell felépítenem, nem is viselem jól a mások által állított kereteket. És ez sokáig nehéz volt, mert azt hittem, egyedül maradtam. De közben épp ez tanított meg a saját lábamra állni. 

Vízöntőként erősen küzdök a korlátokkal és erre a retrográd Szaturnusz még figyelmeztet is, ezen dolgoznom kell, olyan, mint egy karmikus feladat. Ahogy én érzem, leginkább a felelősségvállalás felé ösztönöz és nem hagyja, hogy elfelejtsem a már elért eredményeimet. 

A retrográd Plútó pedig... nos, ott nem lehet hazudni. Azt tanítja: „Ne ijedj meg a fájdalomtól. A sebekből lesz a legnagyobb erőd.” Ez a bolygó kíméletlen, de igaz, újra és újra átírja bennem, ki vagyok. Állandó újrakezdésekre ösztönöz; ha úgy érzem, egy területen már elfogytam, akkor tovább tudok lépni. Ez egy nagyon szép ajándék a retrográd Plútótól. Hogy hányszor égtem el és születtem újra, számát sem tudom, de végre megtaláltam a magyarázatát. Újrakezdő vagyok, az egyik legjobb tulajdonság, amit csak kaphattam. 

Sokat töprengtem azon, hogy ezt a részt hogyan dolgozzam fel ebben a bejegyzésben, ezért is hagytam a végére. Számomra ez egy kicsit összetettebb dolog, de nem lehetetlen megérteni. Ha ismered a születési órádat, percedet, saját magad is fel tudod térképezni a születési horoszkópodat, és ebből a könyvből megértheted azt is, ami eddig érthetetlen volt számodra. Összetettsége miatt ezt a részt nem tudom kellően szemléltetni, de a könyv ábrák segítségével jól és érthetően magyaráz. 

Röviden: az aspektusok azt mutatják meg, hogy az égitestek a születésem pillanatában hogyan kapcsolódtak egymáshoz és hogyan befolyásolják egymást. Nagyon izgalmas részleteket mutatott meg rólam, kicsit komplexebb, de érdemes vele foglalkozni. 

Az Asztromágia könyv nem csupán a bolygókról tanított nekem, hanem önmagamról is. Ez a szakasz különösen sok réteget fedett fel, amiben el tudtam mélyülni és boncolgatni. Arról, hogyan nézhetek a képletemre, nem mint sorsra, hanem mint kulcsra. Nem biztos, hogy minden pillanatban tudom használni. De már értem, mire mutat rá, mit tanít. 

És még valami: nem az számít, hogy milyen jegyben van a Plútóm. Hanem az, hogy mit kezdek azzal a Plútóval most, amikor tudok róla. 

Ha te is olvasod a könyvet, javaslom, ne csak olvasd. Írj közben. Jegyzetelj, kérdezz vissza, nézz bele a saját képletedbe.