Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk

Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk

2026. november 17. •
Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élunk
Itthon és a baráti körben is nagyon sokszor szóba kerül A farm, ahol élünk sorozat; közös bennünk, hogy imádjuk Laurát és azt a régi világot, ami valahogy sokkal szerethetőbb és élhetőbb volt. Most már a régi sorozat mellett az újról is sokat beszélgetünk, személy szerint nagyon szeretem, hogy a készítők sokkal többet emelnek be a könyvekből, mint a Michael Landon-féle széria. Ilyenkor gyakran mesélek a könyvekről, olyan dolgokat tudok mondani, amik a filmekből kimaradtak, és talán már unják is, de azt tudják, hogy kislánykorom nagy kedvencei Laura Ingalls Wilder történetei voltak.

A történetről

Laura és családja a wisconsini rengeteg erdőben él, ahol a természet kincsei tartják el őket, és persze Charles erős kétkeze, ahogy az irtásokból kemény munkával termőföldet alakít. Nekem az összes veszélyével együtt nagyon idilli ez a környezet, de sajnos az erdő is kezd túlnépesedni, és már nem tud minden telepest jóllakatni vadakkal és terméssel. Charles eladja a kis házat, és családjával útnak indul a bizonytalanba, nagy reménnyel és merész álmokkal.

Első benyomások

Mivel nem egyetlen könyvről beszélek ebben az ajánlóban, hanem egyetlen krónikaként tekintek a teljes sorozatra, így csupán azokra a motívumokra fókuszálok, amelyek valamilyen módon hatást gyakoroltak rám. Az első ilyen hatás, amit kiemelnék, Laura élénk emlékezete, ahogy idős nőként elemi pontossággal idézte fel gyermekkorát, hogyan éltek a nagy erdőben, milyen volt a telepesek élete. Stílusát tekintve kétségkívül egyszerű, helyenként szinte eszköztelen, főleg az első két kötetben - ez a nyers egyszerűség azonban hamar feloldódik a történet tiszta, közvetlen bájában.

Amiért ma is szeretem

Egy ilyen időtálló, generációkon átívelő klasszikusnál felteszem a kérdést, mi az, ami miatt még mindig működik és él ez a történet? Azt hiszem, a titok a már említett egyszerűségében keresendő, az őszinte gyermeki hangban, ahogyan Laura mesél. Semmit sem bonyolít túl, csak mesél és meg akarja örökíteni a múltat: méltó emléket állítani a szüleinek, a vadonnal dacoló bátor telepeseknek és annak a küzdelmes életformának, amit a határvidék pionírjaiként megéltek.

Talán ebben a mai világban kicsit idegennek hathat, hogy ezek az emberek szinte teljesen önellátóak voltak, de nekem ez a motívum tetszett a legjobban. Szerettem azokat a fejezeteket, ahol a sajtkészítésről vagy a jávorfa szirupjának gyűjtéséről szóltak. Az, ahogyan megtelik a kis padlás termésekkel, az valahogy az életet jelentette, a természettel való szoros együttműködést, a jólétet és az egészséget, amikor az embernek mindene megvan, amire szüksége lehet. És mindemellett a zene, a tánc, a nevetés és a történetmesélés.

De láthatjuk a természet kíméletlen oldalát is, ami megmutatja az ember igazi erejét, a túlélési ösztönét. A hosszú tél, sáskajárás, a tűzvész fenyegetése, az emberek összefogása, és amikor már nincs tovább, nincs más lehetőség, az egyetlen út az újrakezdés. Mondjuk, a Szilva-patak partján, a préri viszontagságai között, vagy később majd az Ezüst-tó mellett, ahogy egy kisvárost látunk születni.

Nem elhanyagolható része az egésznek az emberi kapcsolatok jelenléte. A prérin napok telnek el úgy, hogy nem találkoznak senkivel, ezért nagyon fontos, hogy a szomszédok között jó legyen az együttműködés. Edwards és a norvég telepesek szerepe, akik sokszor nem azonos életformát élnek, vagy nem is beszélnek egy nyelvet, de számíthatnak egymásra. Alden tiszteletes, aki hozza-viszi a híreket, behozza a házba Istent, vagy aki éppen úgy nagy szerepet vállal abban, hogy az embereket összehozza. Egyik kedvenc jelenetem a templom karácsonyfájáról szólt, ahol a tiszteletes a lányok számára személyre szabott ajándékot hagyott.

Aztán egy kötet erejéig áttérünk Almanzo történetére. Nekem kifejezetten tetszett, hogy megismertük Wilderék életét is a New York állambeli farmjukon. Ott, a számos közös vonás mellett, szemmel láthatóan másfajta gazdálkodás folyt, jobb területen, bőségesebb földön. Egy fiú feladata is más volt, mint egy lányé, és nagyon szépen látszott, hogy kiskoruktól kezdve kemény munkára nevelték őket. De más volt a szülők élete is, érezni a különbséget az életmódjukban: tartalmasabb ételek kerültek az asztalra, de több volt a munka is a ház körül. Nagyon várom, hogy ezek a részek is megjelenjenek ilyen különleges kiadásban.

Leginkább az tetszik ezekben a könyvekben, ahogy látunk megszületni egy várost, az épülő házakat, működni egy háztartást, és megismerjük a szereplők mindennapi életét, a régen élt emberek küzdelmeit és apróbb vagy éppen hatalmas győzelmeiket. A gyász, a fájdalom és a veszteségek is jelen vannak, de mindig van tovább, a legnehezebb helyzetből is fel lehet állni, és ez az egyik olyan üzenete ennek a családi történetnek, hogy lehet és kell is továbblépni.

Ajánlás

Az új kiadvány a Manó Könyveknél, csodálatos, imádom, kívül belül. Bár ebben az ajánlóban előre utaltam és szóltam a többi részről is, de ennek a kötetnek az érkezése ihletett meg, hogy írjak a történetről. Nekem hatalmas plusz pont az is, hogy nem filmes borítóval jött, hanem igazán szép grafikus alkotást kaptunk. Meglepett az ötletes belsőborító patchwork mintája, de ha valahol, akkor itt van a legjobb helyen. Érdemes volt kivárni egy új megjelenést, mert ez a kötet felülmúlta a várakozásomat.
Ajánlom, ha keresed az igazi értékeket, ha szereted a régmúlt idők hangulatát és te is úgy érzed, hogy vannak dolgok, amik még ma is örökérvényűek.
 

KÖNYVADATLAP

Laura Ingalls Wilder
A farm, ahol élünk
Regény
Sorozat
Manó Könyvek
Laura Ingalls Wilder gyerekkori élményeit meséli el A farm, ahol élünk könyvsorozatban. Az Ingalls család történetein generációk nőttek fel az elmúlt közel száz évben. Ezúttal az első két kötet, az Erdei kunyhó és A farm, ahol élünk regények közös kiadását tarthatja kezében az olvasó, Garth Williams klasszikus fekete-fehér illusztrációival.
A regények őszintén írnak a régi idők nehézségeiről, kihívásairól, a családi békét megzavaró veszélyekről. A szikár mindennapokat azonban számos örömteli pillanat, váratlan szépség is kíséri – és ezektől olyan különlegesek Wilder könyvei. Az Erdei kunyhó lapjain a főhős, Laura kalandjain keresztül bontakozik ki, milyen lehetett a hatalmas wisconsini erdőben egy kis házban élni, gazdálkodni, előteremteni a legszükségesebbeket. A farm, ahol élünk történetében Laura világa kitágul: a család hátrahagyja erdei otthonát, hogy az amerikai határvidéken, a vadnyugaton telepedjen le.
A kiadás Borbás Mária fordításában közli a regényeket.

Megjegyzések