Ken Follett: A katedrális

Ken Follett: A katedrális

2017. augusztus 05. •
Ken Follett: A katedrális

Ken Follett kegyetlen és őszinte világa egy pillanat alatt beszippantott. Mintha egy tanulmányi kiránduláson lettem volna, úgy követtem végig a regény minden egyes mozzanatát, megfigyelőként, rajongóként és kíváncsi olvasóként. Nem szívesen reflektálok más olvasók értékelésére, de most felteszem a kérdést azoknak, akik a brutalitás és a szex túlzott jelenlétére hivatkozva húzták le a könyvet: mégis mit gondoltok, milyen lehetett a XII. században élni? Tudjátok, abban az időben még nem volt tévé, internet, ipod, sem óraátállítás, télen korán sötétedett, a gyertyák nem adtak túl sok fényt, hát szexeltek. A cselédlánnyal, a hűbérúr lányával, a szomszéd özvegyasszonnyal, és a nem egészen özveggyel. Ha önként nem adta magát egy nő, a férfi elvette, ami kellett neki. Focimeccsek helyett lovagi tornákat tartottak, esetleg megtette egy kocsmai verekedés is sport gyanánt, egy-két betört koponya igazán belefért, annál magasabb volt az est színvonala, minél több tört be belőlük. Ez volt a középkor. Sötét, brutális, sok iskolázatlan emberrel, akik a nevüket sem tudták leírni, és még ennél is több állatias tettel. Hatalmas túlélési ösztön a nehéz körülmények miatt és ennek arányában jóval kevesebb erkölcsösség.

Tamás építőmester karaktere éppen ezért is volt számomra eleinte annyira idegen, hihetetlen, nem a korba illő. Sokáig próbáltam elhatárolódni tőle, de nagyon hamar kiderült, hogy ő is ember, őt is ösztönök vezérlik, vágyak kergetik. Nem botránkoztam meg az Ilona-affér miatt, de pislogtam kettőt, mire feldolgoztam, hogy milyen gyorsan megvigasztalódott. Ugyan! A mai kor kisvárosaiban is hallani ilyen történeteket bőven, hogy a szomszéd átment megvigasztalni  friss özvegyet és... oké nem pletykálok! Tamás jóságával sokáig nem tudtam mit kezdeni, aztán felfedeztem a benne lévő művészt, amivel némileg magyarázhattam, hogy személyisége miért ennyire eltérő a többiekétől. Az elején nem hittem, hogy Ilonát szeretni fogom, de megtörtént. Az egyik legérdekesebb karakter, a legösszetörtebb szív.

Tagadhatatlanul erős kezdés volt Follett-től ennek a két embernek a találkozása, mint valami egyezmény megpecsételése, ami meghatározta a későbbiekben történteket. A két kulcsfontosságú karakter, akiknek harcait követhettük figyelemmel, egymásért és szeretteikért. Follett karakterépítése pedig annyira mesteri, hogy nem is tudjuk elengedni őket, valóságossá válnak, sokrétegűek és kellően különbözőek is.  Üdítő volt látni, hogy az emberek tetteinek, döntéseinek valamiféle következménye mindig volt és a jó nem mindig kapott jót, a rossz pedig volt, hogy büntetlenül megúszta, de ettől is csak életszerű volt a megformálás.

Annak viszont örültem, hogy nem sodorta teljes reménytelenségbe a főszereplőket, nem süllyedtek a mocsárba veszteségeik után, hanem újra tuták kezdeni. A remény és a hit együtt nagyon fontos üzenet az olvasónak, amibe lehet kapaszkodni. Aliena karaktere, ereje vitte előre a történetet, ahogy fel tudott állni veszteségei után és újraépítette az életét. De épp ilyen erős karakter volt Ilona is, aki egyedül, a fiát védve élte túl a kor viszontagságait és mindig feltalálta magát, bármilyen helyzetet tett elé az élet. Furcsa, hogy pont nőket említek meg, hiszen egy olyan történelmi korszakban a nőknek nem nagyon volt hangjuk és létjogosultságuk is alig.

A leírások és a világábrázolás nagyon tetszett és mivel nem vagyok történész, nem is vagyok hivatott ezt kritizálni. Ismerem annyira Ken Follett munkásságát, hogy tudjam, egy pillanatra sem tud leállni, folyton kutat, információkat gyűjt, beleássa magát régmúlt eseményekbe, ezért inkább neki hiszek. A könyv tempója olyan volt, mint egy lassan hömpölygő folyó, de a mélyben sok érdekes dolgot rejt magában. A katedrális azok ritka olvasmányaim egyike volt, amit jóval éjfél után is képtelen voltam letenni. Miután elolvastam, rögtön meg is néztem férjemmel a könyvből készült filmet, amit szintén képtelenek voltunk félbehagyni, egyetlen nap alatt végeztük ki mind a nyolc részt egyhuzamban.

Egyetlen negatívumként a nevek magyarra fordítását említeném meg. Kifejezetten zavaróak voltak, és némileg rontották az olvasási élményt.

Erőssége: A világábrázolás nálam telitalálat volt. A történet sokszínűsége és a több szál zseniálisan meg volt egymás mellett.

KÖNYVADATLAP


Ken Follett
A katedrális
Regény
974 oldal
GABO
A nagyszabású, több évszázadot átölelő Kingsbridge-trilógia története az angliai kisvárosban, Kingsbridge-ben kezdődik a 12. században. A tehetséges és ambiciózus Benedek-rendi perjel, Philip az apátság számára új templomot akar építeni, amely a világ legnagyobb gótikus katedrálisa lesz. Építőmestere az isteni tehetségű Tom, aki kreativitásával és szárnyaló fantáziájával képes felépíteni a 123 méter magas templomtornyot, ami sok évszázadon át a város büszkesége lesz.
Mindez egy polgárháború kellős közepén történik, ahol Philipnek meg kell küzdenie célja megvalósításáért saját egyházának szűklátókörűségével és az emberi irigységgel is.
Vér, ármány és szerelem, zsarnokság, hűség és árulás – A katedrális filmszerűen pergő, sodró lendületű cselekménye életre kelti a régi Angliát, ahol a 12. századi embereket ugyanolyan érzelmek mozgatták, mint a 21. századiakat.

Megjegyzések