Kadono Eiko: Kiki, a boszorkányfutár
június 22, 2025.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
2025. május 21.
.png)
Annak idején - még 2013-ban - fájó szívvel adtam három csillagot Samantha Shannon debütáló regényére, a Csontszüretre. Hiába érdekes a cselekmény, ha mögötte ingatag a világ.
Hiába izgalmas a főhős, ha logikátlan, üres motivációk vezetik. Mégis volt benne valami. Valami, ami miatt tovább olvastam,
és érdekelt, mi lesz Paige és a Nagymester (aki annyira zárkózott, hogy még ő maga
sem tudja, mit érez) sorsa.
A regény megjelenésének 10. évfordulójára a szerző egy átdolgozott, felújított változattal jelentkezett. Nem csupán apró javításokról van szó: ez egy tudatos szerzői újraértelmezés, melynek célja, hogy a történet még erősebben szólaljon meg, immár egy tapasztaltabb író tollából. Kíváncsi voltam, milyen élmény lesz újraolvasni a felújított változatot.
A történetről
A Csontszüret egy
sötét, disztópikus jövőben játszódik, ahol a természetfeletti képességekkel
rendelkező embereket, a látnokokat üldözik és bűnözőként kezelik. A
történet középpontjában Paige Mahoney áll, aki különleges, ritka látnoki
képességgel bír: képes belépni más emberek tudatába. London Scion-irányítás alá
került, egy totalitárius rendszer kezében van, amely titokban egy még
félelmetesebb erőnek, a rephaitáknak szolgáltatja ki a látnokokat.
Paige egy rajtaütés során fogságba esik, és Oxfordba, egy régóta eltűntnek hitt városba kerül, ahol a rephaiták egyfajta börtönként működtetett telepen használják ki a látnokokat. Itt kezdődik Paige valódi küzdelme: nemcsak a túlélésért harcol, hanem a szabadságáért is, miközben egyre többet tud meg elrablóiról, saját erejéről és a rendszer működéséről. A Csontszüret lebilincselő, lendületes történet elnyomásról, ellenállásról és az identitás kereséséről, miközben egy egyedi, részletesen kidolgozott világba vezeti be az olvasót.
Közülünk sem mindenki tudja, micsoda valójában. Egyesek egész életüket leélik anélkül, hogy rájönnének, mások ismerik az igazságot és soha nem buknak le. Akárhogy is, mi mindenhol ott vagyunk. Nekem elhihetitek.
Egy világ, amit térkép nélkül nem lehet bejárni
Az első oldalakon úgy éreztem magam, mint aki véletlenül egy ismeretlen ország közepére teleportált, ahol senki nem beszéli a nyelvemet. Samantha Shannon annyira igyekezett egyedi, különleges, komplex világot teremteni, hogy az információk valósággal arcon csaptak. Új kifejezések, idegen nevek, alternatív világpolitika, furcsa fajok, látóosztályok, a Scion - amit még mindig nem tudok pontosan definiálni -, rephek, emiták, mímes lordok és virágszirmok mindenre... Elvesztem. Fulladoztam. Térkép kellett volna, meg egy oxigénpalack.
A regény világépítése olyan mértékű volt, mintha egy fantasy enciklopédia esett volna a fejemre. És miközben még próbáltam kibogozni, ki kicsoda és mit jelent, hogy az amarant csak a rephek világában nő meg (spoiler: nem igaz, dísznövényként simán megvan a szomszéd kertjében), már újabb és újabb rétegek rakódtak a világra. Igen, az írói ambíció érzékelhető, de a megvalósítás sajnos akkoriban túlcsordult.
De a sztori... az bizony működött
Bármennyire is hadilábon álltam a világ megértésével, a történet érdekelt. Paige Mahoney karaktere, bár néha logikátlan, máskor irritálóan önfeláldozó, és gyakran az az érzésem, hogy ő maga sem tudja, mit akar - mégis vitt magával. Az események, a harc a túlélésért, a rephaiták titkai, az elnyomás és lázadás témái - ezek mind működtek. Igen, még akkor is, ha a karakterek kissé laposak, és sokszor csak egy-egy funkciót töltenek be a történetben, nem egy valódi személyiséget.
És bármennyire is logikátlan volt sok minden - például, hogy a rephek vérrel erősítenek látókat, de ezt senki nem használja ki, vagy hogy halálra éheztetnek harcosokat, akiknek elvileg az erejükre lenne szükségük -, mégis tovább akartam olvasni. Mert a sztori jó. Még így is.
Aztán jött az új kiadás - és mintha végre kaptunk volna egy térképet
A frissített, 2024-es kiadás azonban végre megadta azt, ami az eredetiből kimaradt: egy kis lélegzetvételt, struktúrát, és a világépítés átgondoltabb adagolását. Most már nem éreztem magam teljesen elveszettnek, és furcsa volt megtapasztalni, hogy ugyanaz a történet mennyivel olvashatóbb lett néhány finom, de fontos változtatástól. Helyükre kerültek a hangsúlyok, letisztultabb lett a terminológia, és mintha a karakterek is jobban kirajzolódtak volna.
Nem, nem lett belőle Az emlékek őre, és nem fogom egy lapon emlegetni Margaret Atwooddal sem, de végre érzem, hogy ez egy valóban élvezhető regény lett. Már nem csak a történet tetszik, hanem a könyv is olvashatóbbá vált.
Végszó – mazochisták előnyben?
A 2013-as olvasás után azt mondtam: „kellően mazochista vagyok ahhoz, hogy a folytatást is elolvassam.” Most, az új kiadás után ezt kicsit máshogy fogalmaznám: végre megérte kitartani. A Csontszüret egy különös, nyers gyémánt, az új kiadás pedig az első csiszolás. Nem tökéletes, de legalább már látjuk benne a ragyogás lehetőségét.
Ha szereted a bonyolult világokat, a misztikus rendszereket, és elviseled, ha néha térkép nélkül kell eligazodnod, akkor a Csontszüret neked való. És most már kevésbé büntet érte.
KÖNYVADATLAP
Csontszüret - Csontszüret 1.
Regény/Disztópia/Urban fantasy
576 oldal
NEXT21
2059-ben járunk, a Scion Köztársaság két évszázada radikálisan kampányol minden és mindenki ellen, ami szerintük természetellenes. Európa több nagyvárosát sikerült uralmuk alá hajtaniuk. Paige Mahoney Londonban él, magas posztot tölt be a szervezett bűnözés világában, egy Hét Pecsét nevű sejtben. Paige álomjáró, vagyis egy ritka, félelmetes hatalmú látnok. Behatol mások tudatába, így szerez értesüléseket. Az alvilág egyik könyörtelen vezérének, a Fehér Béklyózónak a jobbkeze.
A Scion Köztársaság törvényei szerint az álomjáró már a puszta létével is bűncselekményt, mégpedig hazaárulást követ el.
Paige-et letartóztatják, és olyan hatalmasságokkal találkozik, akik még a Scion vezetőinél is elvetemültebbek. Fogvatartóinak terveik vannak vele a ritka, különleges képességei miatt. Paige-nek minden erejét mozgósítania kell a túlélésért, a kiszabadulásért. Az ellenségeiben kell megbíznia.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése