Kadono Eiko: Kiki, a boszorkányfutár
június 22, 2025.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
2025. június 03.
.png "Wass Albert: A funtineli boszorkány")
Ahol Isten az üverekben él
Szép, mint egy költemény
Néha az ember olvas valamit, és nem is könyvként érkezik hozzá, hanem mint egy imádság, egy vers, vagy mintha egy erdő suttogna mesét a fák között. A funtineli boszorkány pontosan ilyen élmény volt számomra. Minden sora lírai, minden mondata úgy fonódik köréd, mint egy lassú, őszi köd a hegyekben. A magyar nyelv gyönyörűségét itt újra felfedeztem: ahogy a szerző bánik vele, ahogy mesél, az számomra a legmagasabb szintű írásművészet.
A funtineli boszorkány Nuca életének története, aki a havasok magányában nő fel, és ösztönös tisztaságával, szépségével, valamint a természethez fűződő mély kapcsolatával szinte kívül marad az emberi társadalom szabályain. Nuca az erdővel, állatokkal és az évszakokkal él összhangban, mintha maga is a természet része lenne. Igazi története ám akkor kezdődik el, amikor kénytelen leereszkedni az emberek közé és találkozik azok irigységével, kapzsiságával, birtoklási vágyával és gyarlóságával.
Nuca, a magány örök leánya
Nuca története kifacsart. Ráült a mellkasomra, mint a súlyos, nyirkos csend, amit csak az ismer, aki már érezte, hogy egyedül van a világban, akkor is, ha emberek veszik körül. Azt a magányt hordozza, amit nem választasz, amit rád mérnek: az irigység, az önzés, az emberi kicsinyesség miatt. A regényben újra és újra belebotlunk ebbe az igazságtalanságba: miért nem bírjuk el, ha valaki más boldog? Miért kell elpusztítani azt, aki különleges?
Nuca szépsége rímel a természet csodáira: önmagában, magától való. Semmi nem akar lenni, és ettől minden lesz. Az ő egyszerűsége nem tudatlanság, hanem letisztultság: a léleknek az a formája, amely még nem hordja magán a világ rárakódott szennyeit. Ő nem tud más lenni, csak önmaga, és talán épp ez az, amit nem bír el a világ. Mert az ilyen fényt egyesek csodálják, mások eltapossák. És az emberek sokszor inkább az utóbbit választják. Nuca szépsége tehát nemcsak ajándék, hanem kereszt is. Egy olyan ragyogás, amit csak kevesen látnak meg valóban, és még kevesebben bírják elviselni.
Az igazán jó és értékes emberek ebben a történetben cseppként hullanak a tengerbe, és elvesznek az erdő sűrűjében. Nuca folyton újrakezd, túlél, elmenekül, belehal és mégis él tovább. Mennyi életet lehet egy életbe belezsúfolni? Mennyi fájdalmat? És hogyan nem törik bele az ember?
Isten az üverekben lakik
Ami mégis megemeli a regényt, az a természet szakrális jelenléte. Isten ott van minden fában, állatban, az évszakok váltakozásában. A plájokban, az üverekben, a csendes, megfigyelhető világban. Ott, ahol nincs szó, de minden értelmet nyer. Ez az a szál, ami miatt mégsem zuhanunk teljesen a mélybe olvasás közben.
Ez az isten dogmáktól mentes, szavai bennünk élnek és nem a szószékről szólnak hozzánk, eltorzult emberi szűrőkön keresztül. Tiszta, eredendő, önmagától való, jelen van a havasi emberek hallgatásában, a fákon átszűrődő napfényben. Ő az, aki ott van, amikor senki más. Ő az, aki nem kér semmit, mégis mindent ad: a mozdulatlan hómezők békéjét, a csendes túlélés bölcsességét, az el nem mondott imákban rejlő erőt. Nuca nem ismeri a templomok istenét, ő érzi Istent. Mintha gyerekkora óta egy láthatatlan fonál vezetné, talán ez az isteni rend, ami egyszerre nyugalmat és sorsszerűséget sugároz. Ebben a világban Isten nem véd meg az emberi rossztól, de jelen van akkor is, amikor legnagyobb a fájdalom.
Kiábrándító emberi sorsok, gyönyörű köntösben
Miközben olvastam, végig azt kutattam, vajon lesz-e remény, feloldozás, de ez nem az a könyv, ahol mindent megmentenek a végén. Ez a könyv őszinte. És fáj. De nem öncélúan. Mert néha az igazság is fáj. A valóság, hogy a legtöbben nem tudják elviselni azt, aki túlságosan ragyog. Ezért lett számomra A funtineli boszorkány egy egyszeri, mély és meghatározó olvasmány. Olyan, amit nem tudnék még egyszer elolvasni, mert túlságosan kifacsart. De azt is tudom: olvasnom kellett. Mert vannak történetek, amik nem szórakoztatnak, hanem tükröt tartanak, és kérdeznek.
Ahogy Dumitru és Iván története a bűntudatról és az elengedésről, az Éltetők története a birtoklásról. De sosem csak a negatív oldalt ismerhettem meg. Elmélyülhettem a háttértörténetekben és láthattam a jobbik oldalukat is a Havas embereinek. Láttam a hálát, törődést, összetartozást és a segítő szándékot is, bár néha öncélú is volt, de mégis annyira emberi és talán kicsit Isten kiterjesztett karja, egy halovány reménysugár.
Ajánlom, de csak ha készen állsz
Ha olyan olvasó vagy, aki szereti a mély, lassú sodrású, részletgazdag könyveket, ahol nem az események sietnek, hanem a lelked mozdul, akkor ez a könyv neked szól. De készülj fel, ez nem egy könnyű mese. Ez egy lírai, nyomasztó, mégis gyönyörű meditáció az emberről, természetről és a lélek terheiről.
Neked ajánlom, ha
- szereted, ha egy történet a lelkedhez szól és szívesen részt vennél egy belső utazáson.
- szereted, amikor a természet nagy hangsúlyt kap, mert benne megtalálod az éltető erődet.
- szeretnéd felfedezni, hogyan lehet önazonosnak maradni egy olyan világban, ami el akar veszejteni.
- szeretnéd látni, mit jelent igazán magyarul írni.
- Nem mondom, hogy ez az élet éppen neked való. Szomorú és nehéz; az embert mindig üldözik, de élni kell valahogy, és mégis jobb, mintha egyedül...
KÖNYVADATLAP
A funtineli boszorkány I-III rész
Regény / Klasszikus
Az amerikai emigráció „legmagyarabb” írójának, az Erdélyi Szépmíves Céh egykori neves alkotójának egyik legismertebb és több nyelvre lefordított regénye. A funtineli boszorkány reális elemekkel vegyített romantikus, meseszerű története – az író jelentősebb írásaihoz hasonlóan – a szűkebb szülőhazába, Erdélybe kalauzolja vissza az olvasóközönséget. A háromkötetes, terjedelmes regény hősnője a boszorkányosan szép havasi lány, Nuca. Az Istenszéke alatt, az Urszun él egy furcsa, kerek faházban apjával, a szótlan Tóderikkel. Nem ismer más törvényt, mint az erdők és hegyek törvényét, a jóságot sem Istentől vagy annak árnyékában tanulja meg, hanem a természettől. Élete nem könnyű, hiszen apját elviszik a csendőrök, így a tíz év körüli kislány magára és az emberek könyörületére utalva nő fel. Ragyogó szépségű fiatal nővé érik, aki mágnesként vonzza a férfiakat, akikről semmit sem tud. Boldogságra vágyik, de boldogtalan lesz, egy cigányasszony által megjósolt jövendő beteljesedése közepette: akit ágyába fogad, az meghal. Nuca először menekülne saját végzete elől. Szerelmes lesz a havasi király, Éltető uraság fiába. Kis kunyhót épít a Komárnyikon, ott várja szüntelenül a vadászidényt, ami elhozza hozzá szerelmesét és gyermeke apját. És a jóslat mintha hazudna, rövid időre megtalálja boldogságát, szeretete megtartja az úrfit egészen addig, amíg rá nem jön, hogy sem ő, sem pedig a gyermek nem köti hozzá a könnyelmű fiatalembert. A jóslat ekkor beteljesedik, az úrfit meggyilkolják. Éltető uraság pedig elrabolja a gyermeket – unokáját –, hogy örökösként nevelje fel. Ettől a perctől fogva Nuca tudatosan használja boszorkányos erejét: nemcsak látja az emberek szemében a múltat és a jövendőt, de megbosszul minden rosszat, amit a férfiak a nők ellen valaha elkövettek. A havasokban bolyongva teljesíti be végzetét – saját kisfia kicsúfolja, ezért Nuca megátkozza és halálra szánja fel nem ismert gyermekét –, mindörökre megteremtve a hegyek tündér-boszorkányának mítoszát. (Legeza Ilona)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése