Lángmadár

Vajon mennyire etikus elvenni valakitől a múltját? Feljogosít-e minket, ha ő maga kéri, ha a fájdalom túl mély, a sebek túl frissek? Vajon segítünk, vagy épp ezzel ártunk? És aki elveszíti emlékeit, ugyanaz marad-e? A könyvkötő olyan kérdéseket vet fel, amikre sokféle választ kaphatunk.

Bridget Collins különös világot alkotott, ahol a könyvek nem történeteket őriznek, hanem emberek emlékeit. A regény mélysége azonban nem csupán az ötlet eredetiségében rejlik, hanem azokban a finom morális kérdésekben, amelyektől gondolatébresztővé, nem mellesleg lebilincselő olvasmánnyá válik.

A történetről

A főhős, Emmett egy vidéki parasztfiú, aki súlyos betegsége után nem térhet vissza megszokott munkájához. Helyette különös új hivatás várja: könyvkötő segéd lesz. A kötetek azonban nem papírt és tintát rejtenek, hanem emlékeket, olyan élményeket, melyeket a tulajdonosuk végérvényesen el akart felejteni.

A regény három részre tagolódik: az első szakasz Emmett jelenét mutatja be, ahogy fokozatosan megismeri a könyvkötés világát, majd a másodikban múltbéli események tárulnak fel, míg a harmadik részben, némileg megbontva az eddigi egységet, Lucian szemszögéből folytatódik a történet.

Bár kissé sajnáltam, hogy a világépítés csupán érintőlegesen jelenik meg, az atmoszféra mégis hatásos: egy olyan alternatív történelmi síkon mozgunk, ahol a könyveket gyanakvás övezi, és a felejtés mestersége valós hatalommal bír.

Etika és a könyvkötés

A történet középpontjában nem is annyira a könyvek állnak, mint az a kérdés, hogy kinek van joga emlékezni vagy épp felejteni. Van, aki önként mond le az emlékeiről, hogy túléljen egy traumát. Van, akinek az emlékeit erőszakkal veszik el. És van, aki a mások lelkéből él, könyveket gyűjt, emlékeket birtokol.

A könyvkötők között is akad, aki etikusan végzi a munkáját, és persze olyan is, aki visszaél a hatalommal. A regény ezzel a kérdéskörrel nem didaktikusan foglalkozik, hanem érzelmi szinten dolgozza fel. Egy ponton túl már nem a válasz számít, hanem a felismerés: egy emlék nemcsak a múlthoz tartozik, hanem a jelenünket is formálja.

Szerelmi szál

Szerettem ezt a könyvet, azért a hiteles ábrázolásért is, ahogy az írónő kibontotta ezt csodálatosan szép szerelmi történetet. A vonzalom lassan, de biztosan mélyül és épp ez a lassúság adja a hitelességét. Apró kis rezdülés a két fiatal között, ahogy minden egyes nap jobban vonzódnak egymáshoz, a gyűlölettől, haragtól eljutva odáig, amikor egymás nélkül lélegezni sem képesek. Ritkán fordul elő velem, de még az én lélegzetem is elakadt, ahogyan figyeltem sorsuk alakulását, ahogyan a tagadástól eljutnak a felismerésig, hogy szeretik a másikat. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni vívódásukat és átlapozni rajtuk.

Világépítés

A regény világát csak kis részletekből rakhatjuk össze, ám ezek a részletek is hatásosak. A könyvek iránti félelem, a kötés aktusa, a tiltás, a babona és a visszaélés mögött felsejlik egy sötétebb rendszer, ahol az emlék a legnagyobb veszélyforrás. Egy alternatív 19. századi Anglia, épp csak egy hajszálnyira csúsztatva a misztikum és mágia felé.

A könyvkötés mesterségét mágikus, rituális folyamatként ismerjük meg. Van egy pillanat a kötés kezdetén, amikor a kötő és a bekötött eggyé válik - van ebben valami szakrális.

Teljesen odáig voltam a könyvkötő mester, Seredith házáért és szerettem volna, ha több szerepet kap, ha többet időzünk abban a kis menedékben, de ki kellett mozdítani az eseményeket és továbblépni, hogy kibontakozzon a történet.

Ajánlás

A könyvkötő egyszerre elgondolkodtató és mélyen emberi regény. Kérdéseket tesz fel az emlékezésről, felejtésről, hatalomról és erkölcsről. És persze arról, mit ér egy szerelem, ha nincs nyoma, és mit ér egy emlék, ha nem emlékszünk rá?

És hogy lehet-e igazán szeretni valakit akkor is, ha már nem emlékszünk rá?

Ajánlom, ha érdekel a morális dilemmákkal teli történetmesélés. Ha szereted az alternatív történelmi világokat, ahol az érzelmek nem csupán mellékszálak, de a történet szívét jelentik. És ha nyitott vagy egy olyan szerelmi történetre, amely nem harsány, mégis sokáig veled marad.

Azt hiszem, ezután csakugyan barátok lettünk. Végig ott hömpölygött a mélyben egy áramlat, álnok, akár a duzzasztóvíz, amely bármikor magával ránthatott; de valahányszor megéreztem a húzóerőt, ellenálltam, és egy idő után könnyedén elhitettem magammal, hogy nem is létezik.

KÖNYVADATLAP

Bridget Collins

A könyvkötő

Regény/Fantasy/LMBTQ

446 oldal

XXI. Század

Képzeld el, hogy ki tudod törölni minden bánatodat.

Képzeld el, hogy el tudod felejteni a szenvedéseidet.

Képzeld el, hogy el tudsz rejteni egy titkot.

Örökre.

Emmett Farmer a földeken dolgozik, amikor levél érkezik, hívják, hogy álljon munkába inasként. Egy Könyvkötőnek fog dolgozni – ugyan félelmetes, babonákkal övezett hivatás, amellyel szemben előítéleteket táplálnak az emberek, azonban se Emmett, se a szülei nincsenek abban a helyzetben, hogy visszautasítsák az ajánlatot.

Meg fogja tanulni, hogyan kell elkészíteni azokat a gyönyörű köteteket, és mindegyikben foglyul fog ejteni valami egyedülállót: egy-egy emléket. Ha valamit feledni akar az ember, a Könyvkötő segíthet. Ha valamit ki akar törölni, abban is segíthet. A múltad biztonságosan megmarad egy könyvben, és neked soha többé nem jut eszedbe a titkod – akármilyen szörnyű volt is.

A könyvkötőmester műhelye alatti kamrában sorakozik rengeteg könyv – és rengeteg emlék –, amelyek rögzítettek, és amelyeket ott tárolnak.

Egy nap Emmett döbbenten fedezi fel, hogy az egyik köteten az ő neve áll.

A Könyvkötő varázslatos, feledhetetlen regény: egy mindent legyőző szerelem története, amely egyedülálló irodalmi kalandot tartogat.