N. K. Jemisin disztópiája nem igérkezik könnyű olvasmánynak. Nekem második nekifutásra sikerült beletalálnom a történetbe, mert ennél a fantasynél fontos a hangolódás, nem enged be bárkit ez a világ, egy nyelvet kell beszélni vele és ha már megérted a rezdüléseit, akkor fog magába rántani - onnantól viszont képtelenség letenni. 

A történet egy széthulló világban játszódik, ahol a földmozgások, vulkánkitörések és természeti katasztrófák ciklikusan pusztítanak el mindent. Ezeket a kíméletlen korszakokat nevezik ötödik évszaknak. Az emberek már nem remélnek stabilitást, csak túlélést. 

Ebben a világban élnek az orogének, olyanok, akik képesek érzékelni és befolyásolni a föld energiáit. Képességük egyszerre hatalom és átok, mert a társadalom fél tőlük, és szigorú rendszerbe kényszeríti őket. Három nő - egy kislány, egy fiatal nő és egy anya - történetén keresztül ismerjük meg ezt az elnyomással, fájdalommal és gyásszal teli világot. Lassan, rétegről rétegre bontakozik ki, hogy valójában ugyanannak az embernek három arca rajzolódik elénk. 

A világépítés minden képzeletemet felülmúlta, falakat döngetett, komfortzónán kívül találtam magam. Minden furcsa és szokatlan volt első pillantásra és követhetetlennek éreztem. Az elbeszélés módja is összezavart, a második személyű megszólítás, de az egyik különlegessége éppen ez volt a regénynek. Volt olyan érzésem, hogy nem egy nyelvet beszélünk, de aztán szépen beleszoktam ebbe a hangulatba. 

Az Essunnal való találkozás volt a kapaszkodóm, hozzá tudtam kapcsolódni. Ő volt az első, akit megértettem, még akkor is, ha nem volt könnyű szeretni. Sokszor nagyon nyers volt, ugyanakkor vitathatatlanul emberi. Aztán szép lassan kibontakozott, mennyi sérülés volt benne és ösztönösen közelebb kerültem hozzá. Inspiráló volt, ahogy a túlélés mellett folyton újra is építette a saját világát. 

A Rezdületlen világa már a nevében is hordozza a paradoxont. A név inkább a vágyat takarja, hogy a föld mozdulatlan maradjon, miközben minden bizonytalan és mozgásban van. A földkéreg alatt felhalmozódó feszültség, a törésvonalak, a vulkánok és rengések mind időzített bombák. 

Ebben a világban a túlélési stratégiák kötelező elemek, szinte minden család házában található vésztartalék vagy előre összekészített csomag, ha sürgősen tovább kellene állni. Nehéz gyökeret ereszteni ilyen körülmények között, viszont valamiféle eredettörténettel mégis rendelkeznek, ami szükséges a reményhez. 

Az ötödik évszak valójában nem egy új évszak, hanem egy ciklus, ami egy körforgás része, a folyton visszatérő katasztrófa-időszak neve, amikor a világ újraírja magát. Ez az az időszak, amikor a természet reagál a világra, megmutatja haragját és pusztít. 

A kisebb települések, mint amilyenekkel a történetben is találkozunk, látszólag önfenntartóak, mintha nem lenne semmilyen központi koordináció. Bár létezik főváros és működik egy központi rendszer (például a Fulkrum is ide tartozik), a hétköznapi emberek élete teljesen elszakad ettől. Minden közösség saját törvényeket alkot, saját normák mentén ítélkezik. Az összetartozás, a rend látszólagos, a valódi hajtóerő mindig a félelem. 

Rezdületlenben a különös képeségekkel bíró személyeket orogéneknek hívják, akik képesek mozgatni a köveket, érzékelni és irányítani a föld mozgásait, rengéseit, a szeizmikus energiát. Ezek az emberek élő érzékelők, szabályozók, akik meg tudják akadályozni a természeti katasztrófákat, de akár elő is tudják idézni azokat. 

A társadalom szemében ők veszélyforrást jelentenek, ezért igyekeznek őket korlátok közé szorítani. Vannak orogén gyerekek, akiket még azelőtt megölnek, hogy egy Őrző rájuk találna, a saját falujuk vagy a szüleik mondják ki rájuk a halálos ítéletet, megszabadulva a szégyentől. Másokat megtalálnak az Őrzők és hasznosíthatónak találják őket, elviszik a Fulkrumba, egy iskolába, ahol tanítják és kínozzák őket, hogy kontrollálni tudják a képességüket. Többé nem dönthetnek saját sorsukról, teszik, amire utasítják őket. 

Az Őrzők kasztja, akik nemcsak megfigyelik az Orogéneket, de szükség esetén ki is iktatják ezeket az embereket. Hatalmuk és származásuk rejtélyes, nem lehet biztosan tudni, honnan jöttek és mióta vannak Rezdületlenben. 

A történet három női szereplőt, Damayát, Szienitet és Essunt követi, három különböző idősíkon, három teljesen eltérő élethelyzetben. Elsőre úgy tűnik, három különböző nő történetét olvassuk, de aki figyel, annak hamar nyilvánvalóvá válik: ezek az események nem ugyanabban az időben történnek, de nem is másokkal. Ugyanannak az embernek három különböző életszakaszáról van szó. Három név, három identitás, de ugyanaz a sors. 

Damaya a gyermek, akitől félnek. Szienit a kiképzett orogén, aki már tudja, mit várnak tőle. Essun pedig az anya, aki már mindent elveszített. Három nő, három stáció, de ugyanaz a lélek különböző állapotokban. 

Először Essun volt a kapocs a történethez. Azt mondják, nehéz őt szeretni, de ezzel nem értek egyet. Ő nem azért kemény, mert kegyetlen, hanem mert túl sok mindent túlélt. 

Bármelyik életszakaszát vizsgáljuk, Essun mellett mindig volt egy kísérő, útitárs, akik mellett másként szemlélhettem őt. Schaffa, a gyermek Damaya Őrzője, tanítója. Hatalma ijesztő, mégis valami furcsa kötődés alakul ki közte és a gyermek között. Alabástrom a titokzatos sokgyűrűs orogén, aki sokat látott, de keveset beszél. Szienit későbbi tanítója, mentora. Nem lehet tudni, mi jár a fejében és mi az, amit rejteget. Innon melegszívű férfi, empatikus, elfogadó, Essun számára egy új élet lehetősége, az a bizonyos fény. A törékeny jót képviseli a világban. És Hoa, a hallgatag fiú, akit Essun talál. A csendje mögött nagy mélység rejtőzik, egész biztosan nem az, aminek látszik. De jelenléte gyógyító, és éppen erre van szüksége Essunnak. 

Ez a könyv volt az utóbbi idők "hűha"-olvasmánya. Azt kell mondanom, olyan ritka kincs, amit kiemelten kell kezelnem. Ennek megfelelően ez a könyvajánlóm kicsit rendhagyó lett. Essun története nagyon összetett, sokrétegű és talán éppen ez volt az, ami miatt szeretni tudtam. Mélységet adott, és mostanában ezt az értéket keresem. 

Ajánlom, ha nem keresel menekülést, de vágysz egy világra, ami gondolkodásra késztet. Ha szeretsz lassan kibomló történetekbe mélyülni. Ha nem ijedsz meg attól, hogy egy könyv nem ad válaszokat, csak kérdéseket.  És ajánlom, ha elbírsz egy olyan nő történetével, aki mindent elveszített - és mégis tovább megy. 

KÖNYVADATLAP

N. K. Jemisin

Az ​ötödik évszak (A megtört föld 1.)

Regény/disztópia

360 oldal

Agave könyvek