Serin, a fiatal lány útkeresése az esős évszak kezdetén nyíló esőpiacon, egy szebb élet reményében. You Yeong-Gwang regénye egy atmoszférikus, lírai történet, amely a "healing fiction" és a hangulatközpontú ázsiai irodalom kedvelőinek szólhat, de nem minden olvasót szólít meg egyformán. Egy történet, ami talán másnak mesél - nem nekem 

Szögezzük le: nem minden könyvválasztás szerencsés. Bár igyekszem az elveimhez tartani magam, mégis előfordul, hogy bedőlök a hype-nak, a marketingnek vagy a recenzióknak. Az esőpiac számomra éppen ilyen csapda volt, amibe önként sétáltam bele. Nem rossz könyv, de nem is jó. Legalábbis nekem nem. 

Küzdöttem vele. Szeretni akartam. Talán épp azért, mert annyian dicsérték, és mert én is hinni akartam abban, hogy ez a különös cím, ez a varázslatosnak ígérkező világ majd elragad. De valahol ez a találkozás most nem volt ideális. Hiába próbáltam ráhangolódni, ezúttal valahogy kívül maradtam. Mintha egy másik nyelven szólt volna hozzám, és az volt az érzésem, ezzel most egyedül vagyok. 

You Yeong-Gwang regényében egy különös, varázslatos piacra látogatunk el, amely csak az esős évszak kezdetén nyílik meg, és ahol a balszerencsénkkel fizetünk. A főszereplő, Serin, egy kiégett, magányos lány, aki balszerencséjének köszönhetően jut be ebbe a világba, és miközben mágikus gömböket, különös tárgyakat és egy kalauz macskát ismer meg, lassan saját múltjával és veszteségeivel is szembenéz. 

A történet célja, hogy megmutassa, az élet valódi értékei nem kézzelfoghatóak, és hogy a boldogság nem vásárolható meg, de talán megtalálható egy régi barátságban, egy gesztusban, vagy épp egy újjászületett macskában. 

Az esőpiac ötlete, ezt nem vitatom el, különleges. A könyv atmoszférája kicsit melankólikus, de vannak rezdülései, amikor érezhető egy kevés melegség, de ez legtöbbször a főszereplőn múlik. A világépítés azonban nem eléggé részletgazdag vagy mélyen átgondolt, inkább díszlet. A dokkaebik, varázsgömbök és a macskaszellem jelenléte meseszerűvé teszi a szöveget, de nem épít fel egy komplex univerzumot. A varázslat inkább csak háttérbe húzódik, szerényen, meseszerűen, amit az író csak előhúz a tarsolyából, amikor Serinnek szüksége van rá. 

Olvasás közben gyakran eszembe jutott a Studio Ghibli filmjeinek álomszerűsége, vagy épp Willy Wonka különös világa, csak valamivel sápadtabban. Az esőpiac varázsa elméletben működhetne, de a megvalósítás túlságosan felszínes maradt. Mintha egy Ghibli-történet és egy tanmese keveredett volna, de elveszett volna belőle az a tartalmiság, amitől jobban működöhetne. 

Különösen sajnáltam, hogy az anya-gyermek kapcsolat, amely lehetett volna a történet lelke, csak vázlatosan jelent meg, mélység és valódi érzelmi súly nélkül. Pedig ott volt a lehetőség egy erősebb, szívbe markolóbb történetre, csakhogy távolinak, lényegtelennek éreztem. Aztán a történet végén visszakanyarodva hozzá, egy félmondatban utalva rá, kiderül, hogy nahát, mégis! És ezt miért nem tudtad magadtól? De tudtam, csak reméltem, hogy nem ilyen egyszerű és vártam egy erősebb, valóságosabb ívet. És ezen a ponton gondoltam, hogy inkább a fiatalabb korosztálynak való ez a történet, vagy azoknak, akik kedvelik a hangulat-történeteket, amikben nem lakik túl sok érzelem. 

Serin útja nem a klasszikus értelemben vett hőstörténet. Nincs benne valódi átváltozás, belső harc vagy katarzis. A történet inkább egy tanmese ritmusát követi: minden állomás egy kis tanulságot közvetít, néha már túl didaktikusan is. A pénz nem boldogít. A barátság fontos. A gonosz legyőzhető, ha összefogunk. Ezek nem új felismerések, inkább újracsomagolt közhelyek. Néha van egy-egy megoldandó feladat, kihívás, próba, de valahogy ezek sem igazán élnek, elveszett belőlük a mélység. És miért? Mert már túl sok ilyen volt és tényleg nem hozott semmi újat, eredetit. 

A főszereplő, Serin nem elevenedik meg. Nem kapcsolódtam hozzá, mert kevés volt belőle. Inkább eszköz volt arra, hogy a szerző gondolatait közvetítse. Nagyon sztereotip, ismerős kezdőállapot: egy kiégett, magányos hős, aki bekerül egy mágikus világba. Sok ázsiai történet használja ezt a felütést, de itt sajnos nem kapott elég mélységet ahhoz, hogy valódi átalakulás következzen. 

A könyv végén elhangzik, hogy ez egy "szívmelengető történet". Talán az is, csak nem nekem. Számomra ez egy középszerű történet volt, sablonos megoldásokkal, kevés valódi ívvel. Olyan volt, mint egy kincsvadász játék, ahol a végén kiderül: végig nálad volt a kincs. 

De még ebben is volt egy gondolat, ami megmaradt, hogy a balszerencse, a kudarc, amit olykor végzetnek látunk, talán nem is az, aminek hisszük. Lehet, hogy épp ezek vezetnek át bennünket egy másik világba. Nem mindig izgalmas vagy látványos módon, de csendesen, esőáztatta lépésekkel. 

Azoknak ajánlom, akik szeretnek lassan hömpölygő, hangulatalapú történetekbe merülni. Akik keresik a gyógyító fikciót, a halk tanulságokat, és nem várnak komplex világépítést vagy mély karakterdrámát. A könyv ideális lehet tiniknek, fiatalabb olvasóknak, vagy bárkinek, aki szereti a Ghibli-féle álomszerű atmoszférát, még ha ez itt nem is teljesedik ki igazán. 

KÖNYVADATLAP

You Yeong-Gwang

Az esőpiac

Regény/Fantasy

240 oldal

XXI. Század