Kicsit már szorult az ajtó, vállával taszította bentebb. Lassan, nyikorogva nyílt, porfelhőt verve fel, ahogy lábával egyre beljebb araszolt a szobába. Az ajtó egy ponton ellenállt, sarka a padlóba kapaszkodott és nem mozdult tovább. A férfi megpróbálta a rést, majd átküzdötte magát rajta. Doh és penész szaga csapta meg orrát, rohadt növények fűszeres illatával keveredve a sötétben. 

Zsebébe nyúlt a telefonjáért és felkapcsolta a lámpáját. Kevés fény hatolt az éjszakába borult helyiségbe, de épp elég ahhoz, hogy észrevegye, valaki már járt itt: a porban lábnyomok vezettek a roskatag könyvespolcig. Vett egy mély levegőt, de a belélegzett porszemek köhögésre ingerelték. Káromkodás hagyta el a száját, még mielőtt észbe kapott volna. 

Nem mintha bárki meghallhatta volna, de a lábnyomok nyugtalanították. 

Figyelmen kívül hagyta a polcot; az íróasztal mintha hívta volna magához. Egy pillanatig habozott. Por és száraz virágszirmok lepték az asztal felületét, köztük leégett gyertyacsonk, mint egy végső szertartás néma tanúja. 

Kihúzta a rozoga fiókot és a lámpával belevilágított: üres volt, csak a fenekébe karcolta bele valaki: 

Bosszúsan lökte vissza helyére a fiókot. Nem ezért jött, valami másban reménykedett. 

Torkát újra kaparni kezdte a por, köhögésroham tört rá, tompán visszhangzott a falakon. Lámpájával még egyszer körbepásztázott, de csak régi képek helyét találta: világosabb négyzetek a sötétebb penészfoltok között. Már az emlékek is elhagyták ezt a helyet. 

Szédülés fogta el. 

…

Madárcsicsergésre ébredt. Az ablakon át fürgén utat tört a reggeli napfény, a szoba egy éjszaka alatt fordult át egy másik világba. A por még mindig ott volt, de nem fojtogatta, játékosan táncolt a levegőben. A férfi a telefonja után nyúlt, a padlóra csúszva találta meg. Nem világított már. Fejét felemelve az ajtó felé nézett: zárva volt. Homlokát ráncolva próbált emlékezni, mikor zárhatta be. 

Az íróasztalhoz fordult. A gyertyacsonk helyén most friss virág hevert. Sárga szirmai vidáman szórták szét a rá hulló napfényt. 

Felkelt az ágyból, minden mozdulata fájt, mintha az egész éjszakát a kemény padlón töltötte volna. Az asztalhoz botorkált. A fiók ki volt húzva és benne a karcolás - eltűnt. 

Galamb szállt az ablakpárkányra, fejét félrebillentve figyelte őt, majd tovább rebbent. 

A férfi az ajtóhoz lépett. Csendesen nyílt ki előtte.