A Háztartás című regényre Ann Patchett: A holland ház című könyvében bukkantam rá, ahol a főszereplő testvérpár a saját helyzetét hasonlítja az ebben a történetben lévő élethelyzethez. Legtöbbször rákeresek ezekre a hivatkozásokra, és ez most is jó döntésnek bizonyult. Marilynne Robinson atmoszférikus írása az első sorok után magába szippantott.

A történetről

Miután Ruthie és Lucille édesanyja autójával egy tóba hajt, a lányok nagyanyjukhoz kerülnek, ahol egy ideig jó körülmények között élnek. Mikor meghal a nagyanyjuk, megérkezik Sylvie nagynénjük, aki eddig csavargó életmódot élt, távol a családjától. Sylvie-nek fogalma sincs, hogyan kell vezetni egy háztartást, ahogy arról sem, hogyan kell gondoskodni két kislányról.

Első benyomás

A történetbe csöppenve sokszor volt olyan érzésem, mintha egy régi fotóalbumot lapozgattam volna. Annyira élt a szöveg, annyira befogadhatóan színes-szagos, hogy el tudod hinni: jártál Fingerbone-ban, ismered a házakat, utcákat és a Foster-családot, akár a te emlékeid is lehetnének ebben a könyvben, amit éppen lapozol. Bár a könyv maga kicsit sötét és hideg hangulatú, lassú tempója először kissé döcögőssé tette az olvasást, hamarosan élvezni kezdtem apró részletességével együtt az egész történetet. Például a ház lassú amortizálciója és az áradás a nagymama halála után, ami engem a Száz év magányra emlékeztetett, ahol Ursula öregedésével együtt a ház is lassú pusztulásnak indult, valamint az évekig tartó esőzésre, amikor a természet visszaköveteli azt, ami egykor az övé volt.

Vélemény

Sylvie sosem tudta begyógyítani a múlt sebeit, nem tudott azzá a felelősségteljes felnőtté válni, amit a társadalom elvárt volna tőle. Nekem ő volt az a karakter, aki leginkább meg tudott rendíteni, nem volt sem gonosz, sem felelőtlen, csupán nem tudott többet adni, mert maga is a túlélésért küzdött. Őszinte próbálkozásai, erőfeszítései, hogy megbirkózzon a háztartással és olyan életet éljen, amit a kisváros elvár tőle, sorra elbuknak. Azt gondolom, Sylvie-ben valami elszakadt, amikor gyerekkorában édesapja vonata a tóba zuhant; lelke ott maradt azokban a régi, szép időkben, mikor még együtt volt a család, teste pedig a pályaudvarokon ülve, a vonatokat lesve tengeti mindennapjait.

Igazán érdekesnek viszont azt találtam, ahogy a két kislány reagál nagynénjük különcségére. A megváltozott határok és keretek között lévő mindennapokkal először nem tudnak mit kezdeni, majd lassan felépítik a saját túlélési stratégiájukat. Lucille a fiatalabb, de ő méri fel hamarabb a helyzetüket és szégyelli a körülményeket, amik között élni kényszerül. Ő normális életet akar, beilleszkedni, akarja magának mindazt, amit kortársai megkapnak, aminek magától érthetőnek kell lennie. Divatlapokat böngész és maga varrja meg a ruháit. Egy gyerek életében ez a fajta felelősségvállalás elhozza a korai felnövést, és képessé teszi arra, hogy nehéz döntéseket is meghozzon az élhetőbb élet érdekében.

Ruthie, aki a történetet narrálja, nem érzi annyira helyzetük súlyát, nem veszi észre a rosszalló tekinteteket, ő Sylvie-ben azt a személyt látja, akihez tartozni lehet, akinek még a különcségét is elnézi, mert mellette menedéket talál. Nincsenek elvárásai, nem zavarja, hogy Sylvie ruhában alszik, ahogy az sem, hogy betört a házba a víz. Ő a másik oldal, aki nem akar megfelelni, inkább választja a különcséget az alakoskodás helyett.

Ajánlás

Azoknak ajánlom, akik szeretik az atmoszférikus, északi hangulatú, lassú folyású történeteket, ahol nemcsak a karakterek élnek, hanem a környezetük is. Ha szereted az olyan emberi sorsokról szóló regényeket, ahol nem kapsz készre gyártott válaszokat, megoldásokat, ami hagyja gondolkozni az olvasót, ez a könyv neked szól.

Mert ha egyedül marad az ember, lehetetlen elhinni, hogy másképp is történhetett volna. A magány érzése megmásíthatatlan felfedezés. Ha az ember bentről néz kifelé a kivilágított ablakon, vagy fentről nézi a tavat, egy kivilágított szobában látja magát, vagy az ég és a fák alatt – az átverés nyilvánvaló, de hízelgő. Ám ha valaki a sötétből néz a fénybe, pontosan látja a különbséget az itt és ott, ez és az között.

Érdekességek

KÖNYVADATLAP

Marilynne Robinson

Háztartás

Családregény

244 oldal

Magvető

A Háztartás méltán szerepel minden idők legjobb regényei között. Ruth és Lucille egy idahói kisvárosban élnek szigorú nagyanyjukkal, majd, amikor ő meghal, különc nagynénjükkel, Sylvie-vel. Édesanyjuk elhagyta őket, és egy szikláról a közeli tóba kormányozta az autóját, ugyanabba a tóba, ahol korábban a lányok nagyapja is életét vesztette egy vonatbalesetben. Ruth és Lucille nemcsak a gyászt, de Sylvie sajátos gyereknevelési módszereit és csavargó életmódját is másképp dolgozza fel: míg az előbbi a kalandot látja benne, az utóbbi számára egyre kínosabbá válik a nő jelenléte, és mindent megtesz, hogy a családi köteléket elszakítva normális életet kezdjen. A Háztartás Marilynne Robinson minden érzékre ható, felejthetetlen regénye: pillanatkép két árva lányról, akiknek a felnőttkor küszöbén meg kell tanulniuk, milyen ára van annak, ha a saját útjukat akarják járni. A könyvet Szabadkai Bernadett fordította.

Marilynne Robinson Pulitzer-díjas író, esszéista 1943-ban született Idaho államban.

Hemingway-díj a legjobb első kötetért

Minden idők legjobb 100 könyvének egyike (Guardian)