Lángmadár

Amikor elkezdtem A Holland Ház olvasását, éreztem, hogy ez valami más lesz, nem megszokott. Korábban már olvastam Ann Patchettől a Tom Lake-et, tudtam, hogy jól ír, hogy az ídősíkokat jól kezeli és kellő mélységet, rétegeket tud adni történeteinek. Viszont háromszor kellett nekifutnom ehhez a könyvhöz, mire túljutottam az első két oldalon. Éreztem, hogy ide több kell, hogy be tudjam fogadni a történetet.

A történetről

A középpontban egy testvérpár, Danny és Maeve áll, valamint egy különös ház, ami mindenki életére valamilyen hatással van, aki valaha belépett az ajtaján. A Conroy-család életét követhetjük nyomon öt évtizeden keresztül. Amikor a vagyonnal együtt a ház is elvész, a két gyerek egyedül marad, és rá kell döbbenniük, hogy csak egymásra számíthatnak. Ez a kötelék a magja a regénynek: hogyan lehet túlélni az elutasítást, továbblépni, ha minden összedőlt, és új életet kezdeni, együtt, egymást támogatva.

Első benyomás

Olvasás közben éreztem: ahogy ez a könyv is más, úgy az értékelésem, ajánlásom is egy kicsit másként fog íródni. Az erősen megrajzolt karaktereket és drámáikat nem lehet egy-két mondattal lerendezni. Annál is inkább, mert ez a lassú sodrású, tényszerűen elmesélt történet rengeteg kérdést vet fel olvasás közben, amik mellett muszáj megállni és válaszokat találni.

A Conroy-család igen diszfunkcionálisan működik. Külső szemlélő számára ez egy jómódú, jól elrendezett háztartásnak tűnhet: gyönyörű ház, jól tartott gyerekek, biztos háttér. Apa sokat dolgozik, anya eltűnt a képből és a családtagok nem kapcsolódnak egymáshoz rendesen. Danny narrációjából tudjuk meg, hogyan alakult ki az elválaszthatatlan a kötelék a testvérek között, hogyan került Andrea a családba, mekkora rombolást végzett és végül hogyan veszett el a vagyon.

Danny és Maeve

Maeve az idősebb testvér, aki vigyáz Dannyre és próbálja megteremteni számára azt a biztonságot, amit azelőtt nem kaptak meg. Számára sosem volt kérdés vagy választás Danny, egy belső reflexió volt a lényéből fakadóan. Teszi, mert meg tudja tenni és természete is ezt diktálja. Maeve alakja egy bástya, hatalmas erővel és tartással. Okos és önálló, mindenkivel szót ért és segít, ahol szükség van rá.

Danny teljesen másként működik: nem lát rá a dolgokra, ha nem mondják ki neki. Mellé mindig kell valaki, aki segít neki értelmezni a világot. És erre ott van mellette a nővére, hogy rámutasson az összefüggésekre. Danny orvosi egyetemet végzett, de apjához hasonlóan neki is az ingatlanokhoz van érzéke, noha az emberi kapcsolatokat ő is nehezen kezeli. Nála is felfedezhetőek az ismétlődő minták, akár a nővérénél.

Ketten együtt tökéletesen kiegészítik egymást és sosem mondanak le a másikról. Időnként visszatérnek a Holland Házhoz, leparkolnak az utca túloldalán és emlékeznek, vagy csak csendben figyelnek. Lassan feldolgozzák a múltat és fokozatosan eljutnak az elengedéshez is. Ez a látogatás-sorozat a regény egyik legszebb, leglíraibb motívuma: különös gyászfolyamat és felnőtté válás.

Ciryl, Elna és Andrea

Ciryl kiváló üzletember, de úgy tűnik, nem tudja, milyen jó apának, férjnek lenni, ezért menekül a szerep elől, távol marad a családjától. Nem tud kapcsolódni, nem tud lelki szempontból is biztonságot nyújtani, csupán előteremti az anyagiakat és azt gondolja, ez elég. Amikor jót akar, akkor is képes rossz döntéseket hozni, épp csak elrendezi a dolgokat, de nem lát mélyre, nem számol a követezményekkel. Ez gondolkodásmód vezet ahhoz, hogy Elna elhagyja, ő pedig a házba hozza Andreát.

Elnát nehéz megérteni, de ha eléggé kibontjuk a karakterét, meglátjuk, hogy mi az, ami annyira kivül tartotta a Holland Házból, ami elől menekülnie kellett. Bár mindig azt éreztem, hogy az őszinte beszélgetések sok bajt megelőzhettek volna, a regény egyik konfliktushelyzetét éppen az képezi, hogy Elna elhagyja a gyerekeit. Értettem őt, de nem tudtam feloldozni, ahogy a gyerekei is más szemszögből látták ezt a kérdést, illetve a környezete is. Teréz anyaként szent küldetéseket vállal, másokról gondoskodik, mikozben a gyerekeit hátrahagyja.

Andrea az új feleség, aki mindent uralni akar. Egyértelmű, hogy a félelem vezérli és emiatt rossz döntések sorozatába esik. Ha ő irányít, nem érheti veszteség, így hát mindent magához ragad, kinevezi Maeve-et főellenségnek, mert benne látja a legnagyobb veszélyt, akin nem tudja átvinni az akaratát. Maeve-nek tehát mennie kell, és ezzel a döntésével Andrea elindul a lejtőn, szép sorban mindenkit elveszít maga mellől.

Fiona, Sandy és Joclyn

Három nő, akik a Holland Házban dolgoztak. Bár nem központi figurák, de rajtuk keresztül is sok részletet tudunk meg a házról és lakóiról. Főként Elna történetéhez tesznek hozzá sokat. Ők emlékeznek Maeve gyerekkorára, így tudják, milyen terhet vett magára. Ők hárman olyanok, mintha őrzők lennének, akik a gyerekek életét tették könnyebbé, vigyázták és közben némán figyelték az eseményeket anélkül, hogy beavatkoztak volna.

Összegzés

Ann Patchett könyve nem csupán egy testvérpár története. Ez a regény az emlékezés és elengedés belső útja, amelyben a szeretet és a veszteség különös ritmusban váltakozik. A ház, amelyhez visszatérnek újra meg újra, mint utolsó biztos ponthoz az életükben. Próbálják megérteni, feldolgozni a múltat, hogy végül képesek legyenek elengedni és továbblépni.

A Holland Ház nem a cselekménnyel dolgozik, hanem az érzelmi dinamika finomságaival. Patchett mesterien bontja ki egy család történetét úgy, hogy közben az olvasó saját kérdéseivel is találkozik. A regény nem zárul le bennünk, tovább él, és nem azért, mert sok minden történik benne, hanem mert amit felvet, az nem enged el.

A regény egyik legárnyaltabb rétege, ahogy Ann Patchett megmutatja: a családi minták nemcsak ismétlődnek, de gyakran rejtetten élnek tovább. Elna a másokon való segítést választja gyermekeinek közelsége helyett, Maeve szinte észrevétlenül követi őt ebben, amikor életét Danny támogatásának szenteli. Danny pedig, bár azt hiszi, más utat választott, ugyanúgy az ingatlan világa felé sodródik, mint az apja, és ő is dönt mások feje felett, amikor házat vesz családjának a megkérdezésük nélkül. Ezek az ismétlődések érdekes visszhangként vannak jelen a történetben, amiket imádtam felfedezni.

Ajánlás

Ha szereted az olyan történeteket, amelyekb apró lépésekben tárják fel a múlt eseményeit, lassan kibontva vezetnek el meg a teljes képhez, akkor teljes szívemből ajánlom. Ha foglalkoztat, hogyan lehet felállni a nehéz helyzetekből, végigmenni a gyászfolyamatokon, ez a történet neked szól.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik megérteni a miérteket, a visszatérő kérdéseket, amelyek gyerekkorunkból jönnek, és még felnőttként is ott dolgoznak bennünk.

Akkoriban nem sok szabadidőm volt, és azt a keveset nem akartam azzal tölteni, hogy ücsörgők azzal az átkozott házzal szemben, de itt kötöttünk ki: mint a fecskék vagy a lazacok, az ösztönös vonulási mintázatok tehetetlen foglyai. Úgy tettünk, mintha a házat veszítettük volna el, nem az anyánkat, nem az apánkat. Úgy tettünk, mintha azt, amit elvesztettünk, az a személy vette volna el tőlünk, aki még mindig ott élt a házban.

Hasonló könyvek:

Mindhárom olyan regény, amely az emberi kapcsolatok rétegeit, családi dinamikákat, múlt és jelen feszültségét dolgozza fel hasonló érzékenységgel:

Marilynne Robinson: Háztartás - Két árva lány és egy különc nagynéni története egy lassan kibomló, spirituálisan mély regényben.

Elizabeth Strout: A nevem Lucy Barton - Letisztult, szűkszavú regény anya és lánya kapcsolatáról, az el nem mondott dolgokról és az írás általi megértésről. Ugyanaz a belső csönd és lassú közeledés jellemzi, mint Patchett regényeit.

Jeanette Walls: Az üvegvár - Valódi, nyers és fájdalmas memoár egy különleges gyerekkorról, szülői hiányról, testvéri szövetségről és arról, hogyan lehet felnőni anélkül, hogy teljesen elhagynánk a múltat.

KÖNYVADATLAP

Ann Patchett

A Holland Ház

Regény

352 oldal

XXI. Század

A második világháború végén Cyril Conroy különös szerencsével egyetlen befektetésből fel tud építeni egy komplett ingatlanbirodalmat – családja a szegénységből egy pillanat leforgása alatt hihetetlen vagyon gazdája lesz. Első dolga, hogy megvegye a Holland Házat, a Philadelphia külvárosában álló fényűző villát. Meglepetésnek szánja a feleségének, de a ház megszerzése végül oda vezet, hogy Cyrilnek mindentől meg kell válnia, akit és amit szeret.

A Holland Ház történetét Cyril fia mondja el. Cyril két gyermekének testvéri kötelékét megerősíti, ahogy a vagyon elvész, ahogy ráébrednek, hogy csak egymásra számíthatnak.

Öt évtized krónikáját tartjuk a kezünkben, a paradicsom elvesztésének történetét, egy sötét, mégis valóságos tündérmesét – ezen keresztül Ann Patchett szülői szerepről, házasságról, a helyek szelleméről, a kapitalizmus természetéről és még egy sor dologról tesz fel bölcs kérdéseket, hogy az olvasó maga adhassa meg válaszait.

Ann Patchett a Tom Lake című New York Times #1 bestseller, és még további jó néhány regény és egyéb mű szerzője. Munkásságát többek között PEN/Faulkner, Women's Prize for Fiction és Book Sense – Az Év Könyve díjjal ismerték el. A Holland Házat Pulitzer-díjra jelölték. Műveit több mint harminc nyelvre fordították le, szerepelt a Time magazine a világ 100 legbefolyásosabb személyiségét egybegyűjtő listáján. Joe Biden amerikai elnök az amerikai kultúrához tett jelentős hozzájárulásáért National Humanities Medal kitüntetést adományozott neki. A Tennessee állambeli Nashville-ben él.