Kadono Eiko: Kiki, a boszorkányfutár
június 22, 2025.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
2025. június 15.
.png)
Zavaros gondolatok, hirtelen döntések
Őszintén szólva nem lettünk barátok Lucyval. Történetünk hősnője ugyanis látszólag bármennyire is a szabadság felé tart, számomra inkább egy kapkodó, érzelmileg éretlen, gyakran idegesítő karakterként jelent meg. Előítéletekkel érkezik Firenzébe, és ugyan megtapasztalja a másfajta élet lehetőségét, mégis rendre menekül az önismeret és a kommunikáció elől. Ahelyett, hogy kérdezne, csak hallgat. Ahelyett, hogy döntene, csak sodródik.
Talán épp ez Forster zsenialitása: hogy nem egy újabb tökéletes hősnőt alkotott, hanem Lucyt: bosszantó, hibákkal teli lányt, akiben természetesen ott van a változás lehetősége, de annak ára van. Nekünk, olvasóknak is.
Röviden a történetről
Egy fiatal angol lány, Lucy Honeychurch Firenzébe utazik kísérőnőjével, Charlotte-tal, ahol meglepő emberekkel, váratlan érzelmekkel és saját határaival is találkozik. Hazatérve eljegyzi magát egy hideg és kimért angol úrral, Cecillel, ám a firenzei tapasztalatok és a szívében feléledő, még ki sem mondott szerelem nem hagyják nyugodni. A történet Lucy útja a szabálykövető lányból a dönteni merő nővé válásig, miközben háttérként ott húzódik a XX. század eleji Anglia feszengő társadalma és a mediterrán szabadság ellentéte.
Firenze szabadsága, Anglia korlátai
A két helyszín kontrasztja látványos, de számomra mindkettő élvezhető volt. Firenze a maga meztelen Vénusz-képeslapjaival, napsütéses tereivel és szabad lelkű lakóival valóban a szenvedély és felszabadulás terepe. De épp így élveztem Anglia szabályozott, már-már komikusan feszes világát is. Forster mintha szándékosan rajzolná Angliát ilyen ironikus élességgel: a teázások, a rangsorok és a kispolgári feszengés mind-mind egy karikatúra részletei, amit Firenzével állít szembe.
És ebben a feszültségben mozdul valami Lucyban, ha nem is a leglogikusabb, de legalább valamilyen irányba. Ott él benne a kitörés vágya, bár még nagyon halványan éa bizonytalanul.
Cecil vagy George? Vagy inkább senki?
A regény egyik fő kérdése természetesen a választás a két férfi, vagy méginkább a két életforma között. Cecil, mint a konvenciók megtestesítője, rideg, leereszkedő, aki mellett Lucy sosem lehetne önmaga. Tökéletes feleségként, az elvárásoknak megfelelve, előre megtervezett életet élve, a társadalom által elfogadott módon.
George viszont szabadabb, önazonosabb, még ha nem is hibátlan. Mégis, miközben Lucy végül „jól” választ, az odavezető út számomra inkább volt zavaró, mint katartikus. Túl sok az elhallgatás, a félreértés, a szőnyeg alá söprés, a romantikus regényekből jól ismert klisés, hisztérikus huza-vona, itt szatírikus ábrázolással. De nem igazán talált el ez a szándék.
Miért nőietlen az összes nagyszerű dolog?Charlotte egyszer elmagyarázta neki az okot. Nem azért volt, mert a nők alacsonyabb rendűek a férfiaknál; egyszerűen csak mások. Az ő küldetésük az, hogy másokat inspiráljanak nagy cselekedetekre, s nem, hogy ők maguk tegyék azt.
A változás belül kezdődik
Lucy Honeychurch nem tipikus hősnő. Nem is igazán szerethető, nincs mélysége. Ennek ellenére viszont érdekes. Ő az, aki zavarba jön a szabadságtól, aki inkább menekül, ha dönteni kell, és aki gyakran a társadalmi normák mögé bújik, ha visszariad saját gondolataitól. Mindeközben mégis ott lüktet benne valami, egyfajta érzékenység, egy másik élet reménye. Ez a regény legfontosabb belső konfliktusa: Lucy látja a kilátást, de sokáig nem meri kinyitni az ablakot.
A firenzei élmények, Mr. Emerson bölcsessége, George ösztönössége, sőt, még Charlotte hibái is mind-mind alakítják őt, gyakran öntudatlanul. Az olvasó néha türelmetlen lesz vele, jogosan, de ez a fajta bosszúság annak a jele, hogy valami valóságossal találkozunk: egy fiatal nő belső szabadságharca ezúttal inkább zavaros, fájdalmas, és sokszor nevetségesen emberi. Lucy végül nemcsak George-ot választja. Önmagát is. És ez a felismerés ad súlyt a regénynek.
– […] csak egyetlen tökéletes kilátás van: a kék ég a fejünk felett. A földön minden ennek a tökéletlen másolata.
Mellékszereplők, akik érdekesebbek a főszereplőnél
Meglepő, de sokkal jobban élveztem a mellékalakok, mint Lucy társaságát. Mr. Emerson például bölcsességével, szívből jövő gondolataival olyan karakter, akitől tanulni lehet. Charlotte kissé tragikus alak: életét végig az árnyékban élte, s most Lucy által szeretné visszanyerni az irányítást, de valahol saját magától is fél. Kicsit talán eltúlzott, de jól szolgálja a szatírát. Miss Lavish pedig a tipikus, független, szabadságát hirdető írónő, már-már egy picit karikatúrikus, mégis szerethető a maga módján. Ő pontosan azt hozza, amit vártam: ő valamennyiük közül a leginkább önazonos, nem törődik a társadalmi konvenciókkal, vibráló személyiség, a többség mégis elhatárolódik tőle. A regény tele van ilyen apró portrékkal, melyek kiszínezik a fő történet kissé suta alakulását.
Csapongó stílus, követhetetlen, mégis élő
Olvasás közben sokszor éreztem, hogy Forster stílusa csapongó, időnként nehezen követhető. Egy-egy fejezeten belül is váltogatja a hangnemet, narrációs fókuszt, néha egészen abszurd tempóban ugrik a történések között. Mintha nem is akarná, hogy nyugodtan szemlélődjünk, megpihenjünk egy-egy idilli képben, vagy kedves jelenetben. Legalább is bízom ebben a szándékosságban.
Ez nem minden olvasónak fog tetszeni, ahogy nekem sem tetszett mindig. De ettől függetlenül a regény mégis él, lüktet, nem hagyja, hogy kényelmesen beleüljünk az olvasói fotelbe. Folyton mozgásban tart.
Miért van helye az 1001 könyv listán?
Mert a Szoba kilátással nemcsak egy romantikus történet, hanem egy finom szatíra, amely észrevétlenül kérdőjelezi meg a társadalmi konvenciókat, a nemi szerepeket és az elvárt életutakat. Forster merész, de gyengéd kézzel mutat rá, milyen nehéz a szabadságot választani, különösen nőként, és különösen akkor, ha a világ udvarias mosollyal, de vasmarokkal tart vissza.
A regényben ott rejlik a XX. századi gondolkodásváltás előszelének rezdülése, és ez teszi időtlenné. Az 1001-es listán azért van helye, mert megmutatja, hogy a nagy változások nem mindig forradalmakban történnek, néha csak abban, hogy egy lány kimondja: „Nem ezt akarom.”
Ajánló
A Szoba kilátással nem egy egyszerű romantikus történet. Nem is egy teljesen kiforrott fejlődésregény. Inkább egy belső utazás, sok hibával, botlással, emberi gyarlósággal. Ha nem keresel tökéletességet, de nyitott vagy a szabadság és társadalmi szerepek kérdéseire, és szereted az ironikus, kicsit fricskázó történetmesélést, ez a könyv megér egy olvasást.
KÖNYVADATLAP
.jpg "E. M. Forster: Szoba kilátással")
Szoba kilátással
Regény
282 oldal
Menő Könyvek
A boldog békeidők. Lucy Honeychurch, az előkelő angol család sarja Firenze nevezetességeit látogatja sorra. Hogy az idegen környezetben nehogy csorba essék ártatlanságán, a lányt idősebb kuzinja, Charlotte néni kíséri. A Bertolini panzióban laknak, ám ablakukból nem tárul eléjük csodálatos kilátás, csak a belső udvar falait látják. A többi angol turistával elköltött közös vacsorán szóba kerül ez a kellemetlenség is, és Mr. Emerson, a segítőkész, ám különös úriember felajánlja, hogy cseréljenek szobát. A társaság vidéki kirándulásának alkalmával George-nak, Mr. Emerson heves természetű és romantikus lelkű fiának sikerül megcsókolnia Lucyt. Ám az éber Charlotte azonnal a tett színhelyén terem… s a románc, mielőtt valóban elkezdődhetett volna, már véget is ért. Odahaza Angliában Cecil, a mulya és sznob fiatalember eljegyzi Lucyt, s a jövendőbeli fiatalasszony kitartóan tűri vőlegényének szerencsétlenkedéseit. George-nek közben sikerül újra Lucy közelébe férkőznie, de a lány nem akarja elárulni valódi érzelmeit… Forster ebben az elbűvölő társadalmi vígjátékban oly finom eleganciával és eredetiséggel mutatja be a brit előkelőségek és kevésbé előkelőségek hétköznapjait, hogy az ember szinte rabja lesz ennek a nem mindennapi szerelmi történetnek. Lucy a még mindig élő viktoriánus társadalmi konvenciók és szexuális illemszabályok, valamint saját szívének sugallatai között őrlődik. Érzelmeinek változásait az író könnyedén felfűzött, finoman ábrázolt jelenetekben, kedves megértéssel tárja elénk. A nagyszerűen jellemzett szereplők pillanatok alatt rokonszenvesek lesznek, s a napsugaras élet természetessége hamar átragad az olvasóra is. S erre – mi tagadás – manapság is szükségünk van.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése