Sokáig kerülgettem ezt a klasszikust. Tudtam, hogy nagyot üt, és megvártam vele azt a pillanatot, amikor el tudom viselni. Azt olvastam, az Egerek és az emberek nehéz olvasmány, és mivel már olvastam az Érik a gyümölcs című regényt, volt sejtésem, hogy mire számíthatok John Steinbecktől. De valójában nem a szavai, nem is a mondatszerkezete miatt nehéz,  hanem a súlya miatt, amit hordoz. A fájdalom, ami a sorok közül lassan kiszivárog és megtalál. Akkor is, ha távolságot tartok. Akkor is, ha a lelkem mélyéig engedem. Akkor is, ha felkészültem rá. 

Ez a kisregény alig száz oldal, mégis olyan mélységeket tár fel, amelyeket csak az tud és akar meglátni, aki épp készen áll. Vagy épp túl érzékeny ahhoz, hogy elkerülje. Olvasásomat hangos sóhajok kísérték, nem volt olyan oldal, amikor ne éreztem volna, hogy szeretnék elfutni a történet elől, mert sejtettem, végül hova fog megérkezni, egy ilyen történetnél ez nem is lehet másként. 

Ez a történet gyökértelen emberekről szól. Vándormunkásokról, akik a nagy világválság idején egyik farmról a másikra sodródnak. Barátság nélküli férfiakról, akik nem ismerik a közelséget, csak az egyedüllétet. Életükben minden ideiglenes, átmeneti, még az érzelmi életük sem tud lehorgonyozni, mert körülöttük minden folyton változik. Emberek jönnek-mennek az életükben és ezt annyira megszokták, hogy nem alakul ki valódi közösség, amibe kapaszkodni tudnának. 

A legmegrázóbb mégis az, hogy ebben a magányban is ott él valami ősi vágy: hogy valaki végre figyeljen rájuk. Meghallgassa a történetüket. Mert mindenkiben van egy darabka múlt, egy álom, egy vágy. Egy hely, ahova haza lehetne érkezni. Meghallgatni más történetét, ez hordoz egy pillanatnyi reményt, amikor érezni lehet a hasonló sorsokban az összetartozás szikráját. 

George és Lennie különlegesek ebben a világban. Ketten vannak. Társa egymásnak az ész és az erő, az óvatosság és az ösztön, a gondoskodás és a kiszolgáltatottság. Kapcsolatuk mégsem kiegyenlített, mert Lennie más és ezért George is más lesz mellette. Ők  ketten a változót képviselik, mikor megérkeznek a farmra. Ők a szokatlant képviselik, mert a vándormunkások nem járnak párban, az magányos fajta. És emiatt kerülnek rögtön középpontba is, mert furcsa és különös párosuk máris felkelti mások érdeklődését. Túl sok  lesz a kérdés, és az azokra adott válaszok kitágítják a határokat. Lennie pedig csak szűk határok között képes biztonságosan mozogni, neki keretekre van szüksége, amit George próbál tartani és nem rajta múlik, hogy ez nem sikerül. 

Mindig van valaki az ilyen történetekben, aki nyugtalanságával előidézi a káoszt. Curley a farm tulajdonosának komplexusos, alacsonytermetű fia, mindent elkövet, hogy éreztesse fölényét a nála elesettebek fölött. Ő az a típus, aki folyton azt fűrkészi, ki az, aki nála gyengébb, akár fizikailag, akár mentális szinten, és Lennie jó célpont, könnyű belekötni. 

Ezeknek a vándormunkásoknak a kiszolgáltatottsága az életmódjukból ered. De aki még mer, az álmodik egy jobb jövőről: feleségről, családról, egy darabka földről, veteményes kertről és tengerinyulakról. Amikor ez az álom kezd közössé válni, olyan lesz, mint egy nagy lufi, ami egyre csak dagad és félő, hogy ki fog pukkanni. Visszatérő motívum, hogy George mesél Lennienek erről a jövőről, arról a biztonságról, amire mindannyian vágynak. Ez a nagy amerikai álom, ami ott van mindenki szívében, aki még nem adta fel. Néha valóra válik, néha pedig nem. 

De nem csak erre vágynak. Az emberek keresnek valamit, ami elűzheti ezt a magányt: egy beszélgetést, egy emléket, egy egeret, egy kutyát vagy egy embert maguk mellé. Vagy egy Lennie-t. Mert a külvilág felé, érthetetlen Geroge döntése, hogy maga mellett tartja ezt a fogytékkal élő óriást, gondját viseli és megvédi. Talán maga sem tudja a választ, de belül érzi, hogy nem jó egyedül. Lennie az ő felelőssége, de vajon meddig lehet cipelni még ennek a súlyát? 

Az Egerek és emberek lelki tükröt tart elénk. Rövidsége ellenére nehéz, mert az életből merített igazságról szól. Az emberi természet mély rétegeit bolygatja meg: az erőt és a gyengeséget, a barátságot és az árulást, a reményt és a végzetet. 

Csak akkor vágj bele, ha kész vagy érezni. Mert ez a könyv nem csupán olvasnivaló; ezt a könyvet át kell élni. 

KÖNYVADATLAP

Egerek és emberek

Kisregény/Klasszikus

102 oldal

Könyvmolyképző