Lángmadár

Kiki éppen tizenhárom éves, amikor útnak indul. Boszorkány, de egyébként olyan, mint egy hétköznapi kamasz, aki készen áll arra, hogy felfedezze a világot. A családi hagyományokat követve elindul, hogy megkeresse saját városát, ahol praktizálhat és megkezdheti önálló életét. Ez az ifjúsági regény az útkeresésről, a felnövésről, beilleszkedésről szól. Kadono Eiko meséje kedves, humoros és emberléptékű. Kiki történetét nem azért szeretem, mert elképesztő fordulatokat tartogat, hanem mert ismerős érzésekről mesél: magányról, reményről, a saját utunk kereséséről.

Cozy fantasy

Nem lehet elmenni amellett, milyen szerethetően otthonos ez a regény. A pékség illatai, a macska jelenléte, a város ritmusa mind hozzájárulnak ahhoz a „cozy” hangulathoz, amitől az ember legszívesebben bekuckózna olvasás közben egy bögre teával. Magam is vágyom rá, hogy egy olyan ember fogadjon az új helyen, ahova érkezem, mint O-Szono, aki még csak kezdő az anya-szerepben, de gondoskodik Kikiről, támogatja és segít neki felépíteni az életét. Otthonos érzés elmerülni ebben a lassabb, figyelmesebb világban, ahol az udvariasság, a kíváncsiság és a jó szándék éppolyan fontos, mint a seprű a boszorkánynak.

Kiki és Dzsidzsi

Amikor egy boszorkánynak lánya születik, keres egy kölyök macskát, hogy a két kicsi együtt nőjjön fel, hogy társak legyenek és értsék egymás nyelvét. Személyes kedvencem Dzsidzsi, Kiki fekete macskája, aki végtelenül hiú, de imádom a humorát. Van benne valami mélységesen emberi, ahogy ragaszkodik az otthonossághoz, fura elképzeléseihez és a hasmelegítőjéhez. Még ha közben morog is.

Kiki karakterében különösen megkapó az, ahogy a hibáival együtt is fejlődik. Amikor eltörik a seprűje, nem adja fel, hanem újragondolja, és beépíti a régi egy darabját az újba. Ez a rész nemcsak a praktikumról szól, hanem szép szimbóluma annak is, hogyan vihetjük magunkkal a múltunk hasznos részeit az újrakezdésbe. Modern boszorkány, aki nem mutat érdeklődést a régi praktikák iránt, valami egyedit keres és meg is találja, amikor megérkezik a tengerparti városba és vállalkozásba kezd.

Ez az a fajta finom írói gesztus, amitől a Kiki több lesz, mint gyerekkönyv: személyes útkeresésről mesél, a maga csendes és kedves módján.

Könyv vs. Ghibli

Sokan a Ghibli-anime révén ismerik Kikit; én is ott találkoztam vele először és azonnal beleszerettem a történetbe. Hayao Miyazaki gyönyörű filmje valóban életre kelti a repülés szabadságát, a barátság erejét és a folyamatot, ahogy egy kislány elindul a felnőtté válás útján. Ám a film és a könyv hangsúlyai különböznek: az animében Kiki egészen más küldetéseken vesz részt, és sokkal nagyobb hangsúlyt kap a pacifista belső utazás, az önbizalom elvesztése és újraépítése, míg a regény inkább a praktikus mindennapokra, az önállóság apró lépéseire és a közösségbe való beilleszkedésre helyezi a fókuszt.

Míg a Ghibli-változat sokkal erősebben koncentrál a belső vívódásra és az önmagunkba vetett hit kérdésére, és egy romantikusabb, líraibb hangulatot áraszt, addig a könyv földközelibb, derűsebb és praktikusabb. Kiki kevesebbet vívódik, inkább kísérletezik, téved és tanul. A regény mintha azt mondaná: nem baj, ha nem vagy tökéletes, az is elég, ha haladsz és keresel.

Mese mindenkinek

A Kiki, a boszorkányfutár nem csak gyerekeknek szól. Sőt, talán felnőttként még többet ad: emlékeztet arra, milyen volt először albérletbe költözni, saját döntéseket hozni, vagy csak egyszerűen elindulni egy úton, amit senki nem készített elő nekünk.

Ez a könyv a finom varázslatok regénye; a süteményillat, a macskanyávogás és a szellőben repülő seprű mögött valójában egy nagyon is emberi történet lapul arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.

Ajánlás

Aki a történetet hozzám hasonlóan a Ghibli-animéből ismerte meg, annak érdekes élmény lehet a könyvet olvasni. Az anime színesebb, álomszerűbb, a könyv viszont sokkal hétköznapibb, de mélyebb rétegeket érint. Mások a próbák, más a világ hangulata, de a lélek ugyanaz: egy fiatal lány, aki helyet keres magának a világban. És ha szeretted a Ghibli változatát, ez a könyv olyan lesz, mint egy régi ismerős másik arca. Ha nem ismered, de vágysz valami könnyed, szívet melengető olvasmányra, amely mégis értéket hordoz, akkor is szívből ajánlom.

KÖNYVADATLAP

Kadono Eiko

Kiki, a boszorkányfutár

Regény/Meseregény

208 oldal

Ciceró

ISMERD MEG A JAPÁN GYEREKKÖNVET, AMELY MIJAZAKI HAJAO RAJZFILMJÉT IHLETTE!
Kiki, a kis boszorkány sosem futamodik meg a kihívások elől. Amikor betölti tizenharmadik évét, a boszorkányhagyománynak megfelelően útra kel, hogy egy új városban telepedjen le egy évre. Amikor Kiki Koriko tengerparti városába ér, biztos benne, hogy szívesen fogadják majd, ám a helyiek bizalmát nehezebb elnyerni, mint képzelte. Hűséges és pimasz macskájával, Dzsidzsivel az oldalán Kiki új barátokra lel, és megtanulja, hogy a varázslat a leghétköznapibb helyeken is virágozni képes. Kadono Eiko elbűvölő gyerekkönyve, melyben a mágia és a mindennapi élet bája keveredik, most Mayer Ingrid fordításában először olvasható magyarul.
Kadono Eiko csaknem kétszáz mű szerzője. Számos elismeréssel tüntették ki, köztük a Hans Christian Andersen-díjjal, a Kiki, a boszorkányfutár pedig az IBBY kiemelt műveinek listájára is felkerült. Japánban, Kanagava prefektúrában él.