Sira története először a filmsorozaton keresztül talált meg. Szerintem nagyon jól sikerült az adaptáció és éppen ezért éreztem késztetést arra, hogy a könyvet is beszerezzem. Semmi meglepő nincs abban, hogy María Dueñas regénye valamivel kicsit több, mint amit a filmkockákon láttam, Sira élete és útja is sokkal összetettebb. Ez egy történet arról, egy nő hogyan veszít el mindent és hogyan ölti újra össze magát abból, ami megmaradt. 

Az Öltések közt az idő egy fiatal spanyol varrónő, Sira Quiroga története, aki a polgárháború előestéjén mindent maga mögött hagy egy szerelem miatt, és ezzel megpecsételődik a sorsa. Mikor elárulják és teljesen magára marad, nemcsak az életét kell újraépítenie, hanem önmagát is. Egy idegen városban, idegenként, egyetlen kapaszkodóval: a varrás tudományával, amit édesanyja mellett tanult. Ahogy Sira szabja és varrja a ruhákat, úgy szabja újra az identitását is; a fonal, amit követ, elvezeti egészen a brit hírszerzésig, ahol a női látásmódja hirtelen politikai eszközzé válik. Történelem, szerelem, árulás, újrakezdés és a női erő csendes eleganciája fonódik össze ebben a regényben, amely ugyanúgy szól a háború idején élő nőkről, mint a mai újrakezdőkről. 

Sira eleinte csak a saját életét akarja alakítani. Ki akar törni abból a szűkös valóságból, amelyet az édesanyjával oszt meg egy madridi lakásban: szegénység, kiszámíthatóság, varrógép zaja. Vesz egy írógépet, új szakmáról álmodik, önállóbb, függetlenebb jövőt tervez. De az élet, ahogy az gyakran történik, más mintát szab neki. Egy férfi, aki elvarázsolja, új világokat mutat neki, olyan fényt vetít elé, amit addig nem ismert. És Sira elindul vele anélkül, hogy tudná, épp akkor tér le a saját útjáról. 

Sira hirtelen egy másik világba csöppen. A szegény varrónő lányából néhány hónap alatt elegáns, sugárzó nő lesz: selyemruhák, pezsgő, szállodák és éjszakai mulatságok váltják fel a madridi egyszerű hétköznapokat. Élvezi ezt a szabadságot, a látszólagos függetlenséget, az érzést, hogy végre valaki valódi figyelemmel néz rá. De ez csak a felszín, ami nagyon törékeny. Egyetlen pillanat alatt omlik össze minden. A férfi, akiben bízott, eltűnik. A pénz elfogy. A biztonság szertefoszlik, és Sira ott áll egy iddegen országban, Marokkóban, várandósan, egyedül, elárulva. Ekkor kezdődik az igazi történet. 

Amikor már úgy tűnik, nincs hova tovább, az élet mégis ad egy szálat: vékonyat, de elég erőset ahhoz, hogy bele lehessen kapaszkodni. Sira egy kis panzióban talál menedéket, ahol nincsenek se selymek, se zeneszó csak a takarékos, csendes élet, a jóindulat és a lehetőség, hogy újrakezdje. Hogy életben maradjon, Sirának ahhoz kell nyúlnia, amitől menekült: a varráshoz. Ahhoz a tudáshoz, amit az anyjától tanult, amit lenézett, mert többet akart. Most éppen ez az egyszerű, kétkezi mesterség válik a legnagyobb értékévé. 

Lassan, öltésről öltésre, a túlélésből vállalkozás lesz. A kezdeti megrendelésekhez újabbak társulnak, Sira neve szájról szájra terjed, és az egykori csendes panzió vendégéből önálló, elismert varrónő válik. Közben barátokra lel, és egy titokzatos férfi is belép az életébe. Egy új világ nyílik meg előtte a saját munkája eredményeként. 

És ha bárki azt gondolná, hogy most elspoilereztem a könyvet, dehogy! Ez mind még a történet elején kiderül, ez csak a könnyed kedvcsináló volt. Sira komolyabb kalandja ezután kezdődik, de arról már csak óvatosan beszélek. Ebben a korszakban, amikor minden forrponton van, nem egyszerű kimaradni a játszmákból. 

Bár a regény történelmi háttérként háborús éveket idéz, a spanyol polgárháborútól a második világháború küszöbéig, María Dueñas mégsem a háború brutalitását helyezi előtérbe, hanem azt a világot, amelyben a nők ezek között az események között próbáltak emberként, nőként, munkásként vagy anyaként megmaradni. 

És talán éppen ezért volt számomra meglepő, hogy a háborús háttér ellenére is kellemes, sőt, esztétikailag vonzó kirándulásnak éreztem ezt az olvasást. A kor divatja, társasági szokásai, női öltözékek, enteriőrök, illatok és hangulatok, és ezek által a '30-as és '40-es évek atmoszférája olyan részletességgel és ízléssel jelenik meg, hogy az ember szinte belecsöppen egy korabeli magazin lapjai közé. 

Nem nosztalgia ez, hanem tisztelet a részletek iránt. És az a képesség, amellyel az írónő a nagypolitika zűrzavara helyett az emberi rezdüléseket emeli fókuszba. Olyan, mintha mikroszkóppal néznénk egy szál cérnát, és közben egy egész világ tárulna fel. 

Ezt a könyvet azoknak ajánlom, akik hisznek abban, hogy a legnagyobb fordulatokat azok a történetek tartalmazzák, amikben valaki összeszedi magát a darabjaiból és új életet kezd csendben, kitartással. Ha szereted a női sorsokról szóló, történelmileg is megalapozott regényeket, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem kísérnek is egy kicsit az utadon, az Öltések közt az idő igazi társad lesz. 

És talán neked is eszedbe juttatja azt a régi tudást, amit már majdnem elfelejtettél, de még mindig ott van benned, és bármikor előhívható. Csak egy tű kell hozzá. Meg egy kis bátorság. 

KÖNYVADATLAP

María Dueñas

Öltések ​közt az idő

Regény/Romantikus

582 oldal

GABO