Kadono Eiko: Kiki, a boszorkányfutár
június 22, 2025.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
.png)
2025. június 10.
.png "Pearl S. Buck: A kínai rabszolgalány")
A virág, aki nem tudott kibomlani
Pearl S. Buck Nobel-díjas író A kínai rabszolgalány c. könyve nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. Egy nagyon érdekes világot és helyzetet tárt elém, de nem tudtam otthon érezni magm benne. Lassan és alattomosan vont be egy olyan világba, ahol az érzelmeket elfojtják, a szeretet helyett dogmák uralkodnak, és minden, ami emberi lehetne, elveszik a megfelelés és a hit kényszerpályái között.
A kínai rabszolgalány egy csendes, mégis mélyen megrázó történet egy fiatal kínai szolgálólányról, Peóniáról, aki egy gazdag bevándorló kereskedő zsidó család háztartásában él a 19. századi Kínában. A regény középpontjában az ő titkos, beteljesületlen szerelme áll a család fiához, valamint az ebből fakadó belső vívódása, hűsége és önfeláldozása. A könyv kegyetlen pontossággal mutatja be a kulturális különbségeket, a társadalmi hierarchiát, és azt, hogyan őrlődnek fel emberi sorsok a hit, a szeretet és a társadalmi normák szorításában.
Peónia: a manipuláció fátyla mögött
Peónia karaktere számomra nem volt szerethető. Nem tudtam vele azonosulni. Sőt, az ő részéről érkező állandó manipuláció, az önfeláldozás és az elfojtott vágyak keveréke sokkal inkább lehúzott, mintsem felemelt volna. Mintha egész élete a „hogyan szolgáljunk másokat önmagunk elvesztésének árán” leckéje lett volna, és nem tudtam nem látni benne az önpusztítás mögé bújtatott uralmat. Ez a fajta „szelíd önátadás” engem nem a szeretetre tanított, hanem arra, milyen veszélyes lehet, amikor valaki saját értékét kizárólag mások boldogulásában méri.
Próbáltam érteni őt, és a motivációt értettem is, még ha a tettei mögött nem is találtam bölcs megfontoltságot, okos döntéseket. Szerepe az Ezra családban állandó feszültséget okoz önmagában és a család tagjaiban is. Egyszerre rabszolga, családtag, kívülálló és nélkülözhetetlen. Emiatt nem is meglepő, hogy tettei egyre inkább torzulnak, míg végül irányíthatatlanná válnak.
A hit, amely nem gyógyít
A vallás ebben a történetben számomra nem a remény forrása volt, hanem az elnyomás eszköze. A túlzott kapaszkodás Istenbe, a megváltásba, a mennyei szeretetbe éppen az emberi szeretet lehetőségét ölte ki. A történet végére már úgy éreztem: minden, amit erőltetnek, elveszíti a valódi értelmét. Mert a hit, ha nem szeretetből fakad, csak újabb lánc lesz a szabadság helyett.
Az ima arra való, hogy a mennyek előtt tisztelegjünk, az erkölcsös viselkedéssel pedig őseink példáját követjük. Ám az emberi elme mindig is létezett, már az ima és az erkölcsös viselkedés előtt is.
És talán ez a legszomorúbb: a szeretet soha nem tört át a sorokon. Ott volt az ígéret, a lehetőség, de mindig elmaradt a valódi érzelem. Ez a többi szereplő passzivításából, érdektelenségéből fakad. Mindenki járja a maga útját és nem mutat hajlandóságot meghallgatni a másikat, figyelni rá, mert csak a saját igazságában képes létezni.
Érzelmek nélkül nincs hazatalálás
Nem tudtam közel kerülni senkihez ebben a regényben. Nem éreztem, hogy bárki is igazán élne, inkább csak szerepeket töltöttek be egy társadalmi rendszer színpadán, ahol a nők sorsa előre meg van írva, és a boldogság csak elméleti lehetőségként lebeg a háttérben. De nemcsak a nők, mert maga David és az apja, Ezra is, akik két világ közé szorultak, nem tudják eldönteni, hova tartoznak; folyton billegnek és képtelenek felvállalni azt, akik valóban lenni szeretnének. Éppen úgy, mint Peónia, csak éppen a körülményeik különböznek.
Számomra ez nem egy tragikus történet volt, hanem egy hideg, érzéketlen világ lenyomata, ahol a csendes szenvedés nem emeli a karaktert. Fullasztó érzés volt a szereplők vergődését figyelni, ahogy a társadalmi elvárásoknak próbáltak eleget tenni és közben tojáshéjakon lépdelve éltek. Szomorú volt látni, hogy az emberi sorsokat gyakran a láthatatlan társadalmi és kulturális struktúrák formálják, és a benne élőknek nincs valódi mozgásterük.
Ajánlás
Olvasás közben végig ott volt bennem egy furcsa feszültség, mintha valami halk, nyomasztó zene szólt volna a háttérben, amit nem lehet kikapcsolni. Peónia története nem könnyű és nem is szép, inkább gondolatébresztő. Megmutatja, milyen az, amikor valaki mindenét odaadná, csendben, elvárások nélkül, és mégsem kap vissza semmit, csak a mellőzöttség és az alkalmazkodás örökös kényszerét. Ez a regény nekem arról szólt, amit nem mondunk ki, amit elhallgatunk, és arról, ahogyan ez lassan belülről emészt fel minket.
Nem volt egyszerű szeretni ezt a könyvet, de pontosan ettől vált fontossá. Szinte észrevétlenül húzott be, és mire észrevettem, már ott motoszkált bennem minden oldala után, a dühvel és értetlenséggel együtt.
KÖNYVADATLAP
A kínai rabszolgalány
Regény/Családregény
384 oldal
Tericum
Peóniát kislánykorában eladják egy jómódú családnak, ahol szolgálólány ugyan, mégis családtagként bánnak vele. Gyönyörű fiatal nővé cseperedik, kitűnik éles eszével és természetes intelligenciájával. Beleszeret a család egyetlen fiába, ám szerelmük nem teljesedhet ki, nem házasodhatnak össze. Ennek nemcsak társadalmi, hanem etnikai akadályai is vannak.
A regény az 1850-es években a kínai zsidó kolónia székhelyén, Kaifengben játszódik. Abban az időben a zsidók gyorsan olvadtak bele a kínai társadalomba s veszítették el nemzeti identitásukat. Peónia egy jómódú zsidó-kínai családnál talál második otthonra.
Mint a többi regényében, Pearl S. Buck ezúttal is lenyűgözi olvasóit briliáns stílusával, mesteri karakterformálásával és magával ragadó meseszövői képességeivel. A történelmi tények pontos ismeretével megírt kötet érdekes és alig ismert téma köré fűzi a kínai rabszolgalány, Peónia történetét: hogyan telepedett meg és asszimilálódott a zsidóság Kínában.
A regény magyarul most olvasható először.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése