Maggie Stiefvater 6 tanácsa amatőr íróknak

Motivációra minden amatőr írónak szüksége van. A nagyok is elkezdték valahol, nekik is vannak jól bevált trükkjeik, amiket alkalmaznak írás közben. Írókról és tanácsaikról indítok cikksorozatot, utánanézek, ők milyen munkamódszerrel dolgoznak a könyveiken és hogyan lett belőlük író. Elsőként az egyik kedvenc íróm, Maggie Stiefvater útjának jártam utána.

Néhány érdekes tény Maggieről:

Az első megjelent könyvét, a Lamentet még 16 évesen írta, de csak a főiskola után adta ki. Addig 34 (nem mindig befejezett) regénnyel büszkélkedett, amiket még egészen kisgyermekként írt.  Ezek voltak az ujjgyakorlatai, a tanulási folyamat részét képezték, és pár ismerősön kívül senki sem olvasta még őket.

A nagyokhoz hasonlóan sketchekből dolgozik: mielőtt elkezdené írni az aktuális történetet, először pár oldalban leírja a tartalom meglévő részét, az elejét, a végét és a nagyobb csavarokat. A könyv közepét már a tényleges írás közben tölti fel tartalommal. Ezt a tippet egyébként több területen is használják a művészek, például zeneszerzők is.

Egyszer egy rajongó Twitteren megkérdezte Maggie-től, hogyan legyen belőle író, mire ezt a választ írta: "Ülj le a fenekedre és írj!"

Lehet, hogy tényleg ennyire egyszerű lenne? Nyilván ebben az egy mondatban van a titok nyitja, de azért nem árt megfogadni a további tanácsokat is.

Maggie tanácsai kezdő íróknak:

- Olvass!

Minél többet olvasol, annál jobb íróvá válsz. A regények a tankönyveid. Mindig ferde szemmel nézem, ha valaki azt mondja, író akar lenni, de nem tud felsorolni öt könyvet, amit mostanában olvasott. Olvasni, olvasni, olvasni!

- Írj!

Sokat. Mindig. Amikor nem olvasol, gyakorold az írást! Annak esélye, hogy kiadják a legelső könyvedet, átkozottul csekély. Még tinédzserként kezdtem írni, és lett 30 (borzalmas) regényem, mire főiskolás lettem. De igazándiból egyiket sem próbáltam publikálni. Azok csak gyakorlatok voltak, és ezt én is tudtam.

- Írd át!

A durva piszkozat csak a kezdet. Nem számít, milyen csodálatosnak gondolod, tedd félre két hétig - ne olvasd el és ne is gondolj rá! Addig is olvass el pár regényt! Aztán térj vissza hozzá, és elemezd ki. Írogasd ki az egyes jeleneteket kis fecnikre, keverd meg őket, nézd meg, kell-e írnod még egyet, vizsgáld meg, két szereplőt nem tudsz-e összegyúrni egyetlen kidolgozottabba, győződj meg róla, hogy a főhősöd már az elejétől is lebilincselő stílusú. Az írás a kellemes rész. Az újraírással válik a mű KÖNYVVÉ.

- Légy őszinte!

Magadhoz. Tényleg készen állsz a kiadásra? Meg kell győződnöd róla, hogy az első könyv, amit kiadsz a kezeid közül, fantasztikus. Ne bátortalanodj el, ha mégsem az! Amíg keményen dolgozol, amíg folyamatosan csinálod, amíg tanulsz, addig fejlődhetsz.

- Keress rá! Tájékozódj!

Minden, amit a könyvkiadás folyamatáról tudni kell, fent van online blogokon, weboldalakon és a kiadók honlapján. Olyan írókkal leszel összemérve, akik már mindent kiderítettek, hogy biztosak legyenek abban, hogy minden jól alakuljon; ne legyél te azért félrelökve, mert nem tűnsz profinak.

- Türelem!

Maradj lelkes! Készülj fel egy csomó "nem"-re. Nekem is van belőlük vagy száz. Talán még nem állsz készen. Többször is neki kell futni. Ez a rész mókás, ne stresszelj rajta! Ha egy csomó hivatalos visszautasítást kapsz - olyan leveleket, amikben az áll, "Kedves Író, köszönjük, nem", ellenőrizd a bemutatkozódat, hogy még megkapóbb legyen! Ha részleges kéziratokra kapsz felkérést, majd jön a visszautasítás, a kéziratodat kell átnézned. Tekints úgy a visszautasításokra, mint csodálatos, ingyenes tanácsokra, amik is valójában. És ne feledd: ez egy folyamat, ami hosszú ideig tart, de élvezhető! És nem lutri - a jó kéziratok igenis ki LESZNEK adva! Nem azon múlik, hogy hétfőn küldöd-e a kiadóhoz, vagy tartalmazza-e Hershey csókját. (ez amúgy valami angol szleng?)